a végtelenben találkozó
sínpár az idő végtelenjében
meg nem áll.
Szavak nélkül kattogja
a vonat alatt: a történet
egyszer véget ér, az emlék
majdnem szép.
Karácsonyi havazásban
térdig ér a hó, óriás
pelyhek surrognak
csiklandozzák arcomat.
Simogat a pillanat,
felragyog lámpa alatt
gyémántja, mielőtt arcomra
rajzol és elolvad.
Kép: Tudós Rita fotója
Szép!
VálaszTörlésKöszönöm szépen, Ditta :)
Törlés