Szabad Sajtó szabad sajtó szabad ssssss: ajtóóó! szabad! sajt! óóóóó! szab ad ssssss! ajtó😊 szab/ ad sajt! sajt! sajt! óóóóó!!! Tovább olvasom »
Szabad Sajtó szabad sajtó szabad ssssss: ajtóóó! szabad! sajt! óóóóó! szab ad ssssss! ajtó😊 szab/ ad sajt! sajt! sajt! óóóóó!!! Tovább olvasom »
Tizennyolc évnyi csend. Élünk, vagy mégse. Szólhatnánk. Szobánk közös. Már az idő is enged - Mi nem. Tovább olvasom »
Tán vagyok mán’ oly szerény szegény, hogy co-társ költő legyek! S míg körbe döngnek döglegyek, állam zorog, gyomrom morog, nyálzóm csorog:... Tovább olvasom »
Kezed árnyéka közös kilincsen, volt hozzá kulcs is, de most már nincsen. Te kívül, én bent – halkabb a hangod. Titokzugomban szeret az arcod... Tovább olvasom »
Aztán csendesen, lassan, titokban, mint hó után a föld, felébredünk. (a téboly a halál... Tovább olvasom »
Sziasztok! Akartok esetleg csoporttalálkozót? Olyan rég dumáltunk! Utálhatnánk egymást. :) Tovább olvasom »
Vagyok a szirmon felejtett parázs, Sorsom virága lázas lázadás. A Hajnal előtt ki halkan kinyílt, a sötétlő föld, a vérrel telt sík. Ki szív... Tovább olvasom »
Az a fiú ott, jól van. Odakint lehet, ameddig csak akar, és akkor megy aludni, amikor kedve van. Akkor eszik, amikor szeretne és úgy, ahogy ... Tovább olvasom »
Hétszínkék csodaszőrű kuvaszt simogattam. Az övé volt. Előttem járt. Megmutatta a soha nem látott csillagtüzeket. Határtalan kötélen ring... Tovább olvasom »
Vannak napok, amikor…… már nem számít, hogy féltünk. Vannak napok, amikor…. Te jössz. Tovább olvasom »
Redvás alagsorban hánynád le magad. Alattad véres lepedőd. ... Tovább olvasom »
Sok mindenbe beleér a kezem… Mondhatni benne van. Ühüm – A biliben is. Tovább olvasom »
Még nyílnak a völgyben a slammer virágok, egy zöldellő drogos épp tovaszaladt - Esőtől áztatott kaputokban állok, szívom a cigim az eresz al... Tovább olvasom »
Az őrület után csodás a csend. A tékozlás múltán a mérték mi egyensúlyt teremt. Tovább olvasom »
Az A.E. kötetből egy cetli kandikál: ’86, karácsony, Ó, de mily messze már! Habozok: tartsam még? Tegyem vissza újra? Nem tudom írásod már ... Tovább olvasom »
Az élet halált okoz! Jaj, szokjon le róla most! Tovább olvasom »
Magyar nő vagyok – mit érdekelne engem a nőeszmény maga? Itt születtem. Ráadásul Budapesten, sőt Budán, a boszorkánytanyán, a Gellérthegyen... Tovább olvasom »
A halál peremén az örök-változatlan hullámzik és szeret. A hétfátyoltáncú időben teremti önmagát a létezőkben, szemlélve, hogy közös mi... Tovább olvasom »
Verstelen. Rímtelen. Kép-telen! Kémlelem: Atomrobbanás? Mit Neked? Mit nekem? Gyors halál. Szenvtelen. Gyásztalan. Irdatlan! Irtva van. Embe... Tovább olvasom »
Barátom! Nem kell mindig írni! Van az úgy, hogy jobb csak sírni, sírni, sírni. Tovább olvasom »