Mátay Melinda Mária: Variációk

Szabad Sajtó  szabad sajtó szabad ssssss: ajtóóó! szabad! sajt! óóóóó! szab ad ssssss! ajtó😊 szab/ ad sajt! sajt! sajt! óóóóó!!! Tovább olvasom »

Mátay Melinda Mária: Otthon

Tizennyolc  évnyi  csend.   Élünk,  vagy mégse.   Szólhatnánk. Szobánk közös.  Már az idő is  enged -  Mi nem. Tovább olvasom »

Mátay Melinda Mária: Költ-ő co-társ

Tán vagyok mán’ oly szerény szegény, hogy co-társ  költő legyek! S míg körbe  döngnek döglegyek, állam zorog, gyomrom morog, nyálzóm csorog:... Tovább olvasom »

Mátay Melinda Mária: Léleklakat

Kezed árnyéka közös kilincsen, volt hozzá kulcs is, de most már nincsen. Te kívül, én bent – halkabb a hangod. Titokzugomban szeret az arcod... Tovább olvasom »

Mátay Melinda Mária: Sirató, nyolcvanas évek

  Aztán csendesen,              lassan, titokban,              mint hó után a föld,              felébredünk. (a téboly              a halál... Tovább olvasom »

Mátay Melinda Mária: E-mail érdeklődés

Sziasztok! Akartok esetleg csoporttalálkozót? Olyan rég dumáltunk! Utálhatnánk egymást. :) Tovább olvasom »

Mátay Melinda Mária: Sziromparázs

Vagyok a szirmon felejtett parázs, Sorsom virága lázas lázadás. A Hajnal előtt ki halkan kinyílt, a sötétlő föld, a vérrel telt sík. Ki szív... Tovább olvasom »

Mátay Melinda Mária: Britt G. Hallqvist : Az a fiú ott (műfordítás)

Az a fiú ott, jól van. Odakint lehet, ameddig csak akar, és akkor megy aludni, amikor kedve van. Akkor eszik, amikor szeretne és úgy, ahogy ... Tovább olvasom »

Mátay Melinda Mária : Álmomban hétszínkék

Hétszínkék  csodaszőrű  kuvaszt simogattam. Az övé volt. Előttem járt. Megmutatta a soha nem látott  csillagtüzeket. Határtalan kötélen ring... Tovább olvasom »

Mátay Melinda Mária: Vannak napok ….

Vannak napok, amikor…… már nem számít, hogy féltünk. Vannak napok,  amikor…. Te jössz. Tovább olvasom »

Mátay Melinda Mária: Az első gyermek (átirat)

  Redvás alagsorban hánynád                                  le                                  magad.             Alattad véres lepedőd.  ... Tovább olvasom »

Mátay Melinda Mária: Mérvadókompetens

  Sok mindenbe  beleér  a kezem…  Mondhatni  benne  van.  Ühüm –  A biliben  is. Tovább olvasom »

Mátay Melinda Mária :Jegyzetek a XII. Slam Poetry bajnokság előválogatójának margójára

Még nyílnak a völgyben a slammer virágok, egy zöldellő drogos épp tovaszaladt - Esőtől áztatott kaputokban állok, szívom a cigim az eresz al... Tovább olvasom »

Mátay Melinda Mária: Az őrület után

Az őrület után csodás a csend. A tékozlás múltán a mérték mi egyensúlyt teremt.    Tovább olvasom »

Mátay Melinda Mária: Elbocsátó cetli-üzenet

Az A.E. kötetből egy cetli kandikál: ’86, karácsony, Ó, de mily messze már! Habozok: tartsam még? Tegyem vissza újra? Nem tudom írásod  már ... Tovább olvasom »

Mátay Melinda Mária: Még egy tanács

Az élet halált okoz! Jaj, szokjon  le róla most! Tovább olvasom »

Mátay Melinda Mária: Magyar ars nőetica

Magyar nő vagyok – mit érdekelne engem a nőeszmény maga? Itt születtem. Ráadásul Budapesten, sőt Budán,  a boszorkánytanyán, a Gellérthegyen... Tovább olvasom »

Mátay Melinda Mária: A Mesterem

A halál peremén  az örök-változatlan  hullámzik és szeret.  A hétfátyoltáncú időben  teremti önmagát a létezőkben,  szemlélve, hogy közös mi... Tovább olvasom »

Mátay Melinda Mária: Közös felelősség

Verstelen. Rímtelen. Kép-telen! Kémlelem: Atomrobbanás? Mit Neked? Mit nekem? Gyors halál. Szenvtelen. Gyásztalan. Irdatlan! Irtva van. Embe... Tovább olvasom »

Mátay Melinda Mária: Tanács

Barátom! Nem kell mindig írni! Van az úgy, hogy jobb csak sírni, sírni, sírni. Tovább olvasom »