Tán
vagyok mán’
oly
szerény
szegény,
hogy
co-társ
költő
legyek!
S míg körbe
döngnek
döglegyek,
állam zorog,
gyomrom morog,
nyálzóm csorog:
lilakáposztás
libacombra
gerjed
mint Attila,
üleppel
ünnepelt
szám-
kivetett.
Maga magam
ingyen osztva.
Grafomán
hipomán
nimfomán
kuncsizó
szajhám,
ki abbahagyni
se tudja,
s eszmélne
vesztére,
de végül
csak a
sínekre
futja.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése