Mátay Melinda Mária: Léleklakat

Kezed árnyéka
közös kilincsen,
volt hozzá kulcs is,
de most már nincsen.

Te kívül, én bent –
halkabb a hangod.
Titokzugomban
szeret az arcod.

Öleljük egymást:
csodák a csöndben.
Lelkemen lakat.
Bízom a nincsben.