ismerem ezt a tájat,
méregzöld nyelvekkel
lihegő rét,
szomja megnevezhetetlen
egyetlen távoli karccá
zsugorodott csillagrendszerek
tagadó tekintete az ég-
a mindenség szálkarajzainak
pontos indulópontja
ilyenkor téged is
oly élesen látlak:
vállamra hajolsz,
megvágnak vonalaid
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése