Tomor Gábor: Árvaság

Jajvilág 
Tomor Gábor - Pasztell

Ködös ég.
Ónosan zuhogó nappalok.
A zord idő, kalóz idő
kegyetlenül megrabol.

Vak terében nemrég
még izzott szenvedélyem.
Az örömöknek vége.
És mintha mi sem történt volna?

Kérdéseimbe dermedek –
kivel,
mivel volt itt tele minden…?

Árva a ház.
Üresek a szobák.
Lenyom a csend.

Kihaltál belőlem.


Tomor Gábor


10 megjegyzés :

  1. Nagyon tetszik a versed, ez a sora különösen megfogott: "Ónosan zuhogó nappalok." , nagyon jó kép. S az egész vers, egy múló szenvedély lassú halála, sőt kihalása. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Ildi! Amit kiemeltél, többféle elárvulás napjainak sűrítménye, beleértve szeretteim elhalálozásának idejét is. Mindig ilyenek voltak. - A képpel és egy másikkal kiállítási jogot kaptam, monori festőtárssal, Takács Ferenccel együtt.

      Törlés
  2. Bánat, szomorúság távozzon a szívedből!
    Szabolcs

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm, Szabolcs; az idő és a belátás enyhíti a fájó érzéseket; a szomorúság azonban vissza-visszatérően elfogja az embert.

    VálaszTörlés
  4. Tökéletes a vers és a kép is! Áldott Ünnepeket Nektek! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, kedves Ditta, és már előbbre tekintve: kívánok neked örömteli új esztendőt, jó egészséget! :) cheer

      Törlés
  5. a képek zártságába egyszerűségébe oltott hiány?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, kedves rapista, így is mondhatjuk: hiány - s merő értetlenség.

      Majd egy évet késő válaszommal megragadom az alkalmat, s kívánok kellemes karácsonyt, boldog új évet az oldal szerzőinek s minden látogatójának! :)

      Törlés
  6. Kedves Gábor.

    Ez, a kendőzetlen valóság verse.
    Még szépíteni sincs hogy.

    gyuri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így voltam ezzel én is, kedves Gyuri. És e verssel is igazolva, átéreztem annak "bizonytalanságát", bánattal kísért megdöbbenését, aki ezt átélte. Vele együtt voltam sokáig szomorú. – Köszönöm pontosan fogalmazott szavaidat.

      Törlés