Miért van az, hogy éle van a kőnek? Miért van az, hogy visszanézni fáj? Miért van az, hogy intrikákat szőnek? Miért kopár a... Tovább olvasom »
Musztrai Anikó: Magnóliák
Már nyílnak a magnóliák. A sok hosszúra nyúlt ág végén a rügyekből bimbó fakad, a bimbókból kis virág. A virágpor a közepén a méhek... Tovább olvasom »
Fedák Anita: Hála
Piroska nénit néhány hónapja megműtötték. Komoly sebészi beavatkozás volt, félt is tőle nagyon az idős hölgy. A műtét előtt a kezét fog... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Lánc
lánc-lánc bokalánc megakadt a lassú tánc kifinomult seftelés mindenféle rendelés terápiás kezelés gyógyító szerelék j... Tovább olvasom »
Seres László: Magány
Fotó: Petőcz Tamás: Meghajolva Alkonysugár szelíd színeit hozza magával a kora őszben. Benéz hozzám mindig, ha erre jár. ... Tovább olvasom »
Musztrai Anikó: Csak szelíden
Csak szelíden. El ne törjön lelkem csigaháza. Vékony, mint a háló, mit a pók sző a falon. Apró virágszirom, amit a jég, a hó rajzol... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Vészjel
rövid boldogság után sorsom irigy kézzel adott ajándéka vészjel; mélabús hattyú puhán haranghangon zokog átölel panasza múlt... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Talán szerettelek
Talán szerettelek, szívemben őrzöm képedet. Nem írtál búcsúlevelet, szótlanul elhagytál, mint tavasz a telet. Talán sirat... Tovább olvasom »
Kádár Sára Hajnalka: Sorsok
Berta és Anna életére hirtelen szállt a nagy fekete madár. Apjukat favágáskor gyűrte maga alá a zuhanó fa, még pislákolt benne az é... Tovább olvasom »
Markovic Radmila: Musical Kishegyesen
Fotó: magyarszo.com Olyan élményben volt részem, amiről álmodni sem mertem volna. Onnan kezdeném a tudósítást, hogy nemrégen közölt... Tovább olvasom »
Musztrai Anikó: Apu
Apu Meghalt. És most legszívesebben nem is mondanék semmi mást. Megvárnám, míg a fejemben a szó visszhangja fokozatosan halkul, majd... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Hiányok és veszteségek
Mindig hiányzik valami vagy valaki: egy tárgy, egy társ, egy kapcsolat, foglalkozás, egy jó szó, ízes falat, siker, szeretet, akara... Tovább olvasom »
Musztrai Anikó: Mikor jössz...
Hogy mikor jössz, most még nem tudom. De látod, zöldülnek már a fák. Mintha téged várna mind. Néha ezt gondolom. Ha eső veri az ab... Tovább olvasom »
Seres László: Tökösök
(Nagytarcsai TÖK-FESZTIVÁL-ra) Fanfár harsan, nincsen vita, véget ért a viadal. Összemérte tökeit az öreg és a fiatal. Volt itt... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Titkos magány - Relatív - Kötéltánc
Titkos magány Magányom a lélek titka, Együttlét fel nem oldhatja. Mióta élek, bennem létezett, Bár nem ártottam vele senkinek. Ne... Tovább olvasom »
M. Fehérvári Judit: Utazás - Szabad asszociációk Kelebi Kiss István azonos című versére
Kelebi Kiss István Utazás Ez a szoba menedékhely, ide csónakázás helyett vackolom be magam, pedig valójában ott ál... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Ha holtan kiterítenek
Fotó: M.Fehérvári Judit - Egri bazilika Ha holtan kiterítenek, megsiratnak a verebek. Ki ment meg kóbor kutyákat, ki töri le ... Tovább olvasom »
Farda József: A játszótér
A panelrengeteg szívében, fáktól övezve bújt meg a kicsiny játszótér. Az óriás tízemeletesek között a napsugár utat talált a boldog gyer... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Tavaszi éjszaka
Tavaszi éjszakán magányos sétára vágytam. Virágos parkban, lombos fák alatt kényelmes padra találtam. Illatfelhő kellemkede... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs: Söralátét
Akkurátus, kevés szavú ember volt Zsiga bácsi. Amilyen keveset szólott, olyan sokat dolgozott napestig. Ebben nem ismert tréfát. Meg is... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Nyári zápor
Tarka szivárvány görbül az égre üdítő nyári zápor után, langy pocsolyában szoknyát emelve mezítlábasan táncolt a lány. Karcsú derek... Tovább olvasom »
Égő parázs talpunk alatt
Hol volt hol nem volt... mint a mesében, így szólnak rólunk az utódok, ha már nem leszünk legendás idők hús-vér tanúi, kiket óv a ... Tovább olvasom »
Álom
álom volt varázslat szerelemes csókod gyönyörből gyöngyöt fűzött nyakamra bőrömön ég még lágy ajkad nyoma hiánya perzsel vágya... Tovább olvasom »
Az utód
Jure megszokott napi tevékenységei közé tartozott, hogy alkonyat előtt körbejárta a cseppnyi szigetét, miután ezzel végzett, bement a vi... Tovább olvasom »
Idősíkjaim
Sötét kút a múlt minden emlék belehullt, kút vízébe fúlt. Nincs múlt, nincs jövő, jelenem keserítő, sebet ütő kő. Tóth Sarolt... Tovább olvasom »
Kerítés
barna léces kis kerítés határ szélén körbenéz lába mellett búzavirág pipacs nyújtja nyakát köré fonja aranyszínű kecses karját n... Tovább olvasom »
nosztalgia
Egy kis nosztalgia pünkösd szép ünnepén Szépemlékű vári nagymamám úgy tartotta, hogy a pünkösd szerény ünnep. A kamrában tárolt élelmis... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)