rövid boldogság után
sorsom irigy kézzel
adott ajándéka vészjel;
mélabús hattyú puhán
haranghangon zokog
átölel panasza
múlt élet tavasza
kecses testén homok
hagy örök nyomot
száll messze dala
viszi halál angyala
bezárul templomod
Riba Ildikó
sorsom irigy kézzel
adott ajándéka vészjel;
mélabús hattyú puhán
haranghangon zokog
átölel panasza
múlt élet tavasza
kecses testén homok
hagy örök nyomot
száll messze dala
viszi halál angyala
bezárul templomod
Riba Ildikó
Érdekes, szokatlan, ezért jó képek -
VálaszTörlésszomorú tartalommal
ölellek
Köszönöm kedves Saci ! :)
TörlésÖrülök, hogy tetszik. :)
A zárlatban a temploma szót használnám, s nekem is nagyon tetszik!
VálaszTörlésKöszönöm Ditta a véleményed, és javaslatod. Magam is gondolkodtam ezen a javításon, csak akkor megszűnik az ölelkező rím, ami pedig mindhárom versszakban van most. :)
TörlésIldi.
VálaszTörlésA sors, ha ad, annak megkéri az árát. Csak az emléket hagyja meg, hogy fájhasson.
És fáj is................
gyuri