Bige Szabolcs: Giatrosz Agrotikosz - Cynara szépségem





Mindannyian jól ismeritek Zeusz telhetetlen természetét, különösen, ha földi szép lányokról, asszonyokról van szó. Nem is vesztegetek erre több szót, csak annyit mondok, hogy százra is tehető azoknak a száma, akik tőle származtatják magukat. Asszonyainak száma is ennyi, ha közéjük számítjuk Olümposz szépeit is. Így ne is csodálkozzatok, hogy megakadt a szeme a szépséges hajadonon, aki szüleivel Kynara szigetén élt. Halászok lakták a szigetet, mint a többit is az Égei-tengeren, szorgalmas emberek, akik hajnalok hajnalán kieveztek bárkáikkal a nyílt vízre, s csak akkor tértek, haza, mikor már kezdett a nap lehaladni, amikor Apollón tüzes szekere a nyugati látóhatárhoz közeledett.
   Cynara, a halászok vezetőjének leánya egész nap a parti sziklán ülve várta édesapja, s a többi halász visszatértét. Mindig a legelső bárkában ült az epikafelisz*, a vezető, de nem kötött ki, hanem a kikötőtől oldalt lehorgonyzott – így várta a sorra beérkezőket. Mikor az utolsó is megjött, akkor kötött ki és lépet partra. Cynara örömmel és illő tisztelettel köszöntötte.
- Örömmel köszöntelek, atyám! Köszönöm Poszeidón istennek, hogy elsimította a hullámokat hajód orra előtt, és köszöntöm Glaukosz* tengeristent, amiért a halrajok helyét tudatta veletek, s így bőséges zsákmánnyal térhettek haza.
   Poszeidón napról napra ott látta a sziklán várakozni Cynarát, akár a fújt a szél és esett az eső, vagy perzselt a nap. Látta feslő bimbó korában és látta kinyílott pompás virágként is. Történt, hogy az istenek atyja, az ég és villámok ura, Zeusz meglátogatta testvérét, a szigonyos Poszeidónt, s megpillantotta a sziklán hűségesen várakozó lányt.
- Ki ez a virágszál, itt birodalmad határán? – kérdezte vendéglátóját.
- Az ekifapelisz leánya. Itt ül naphosszat a sziklán, s lesi a hullámokat, várja vissza a halászokat.
- Van már választottja?
- Tudnék róla, ha lenne. Glaukosz fiamnak is felkeltette a figyelmét, de hiába tereli a hálójukba a halakat, a lány nem fogékony az ajándékra.
   A folytatást biztosan tudjátok, Zeusz nem késlekedett, s egy deli ifjú képében odament a lányhoz, akit elbűvölt mézes szavakkal és sugárzó férfiasságával. Egymás szemébe mélyedve együtt élték át az egymásra találás örömét, amihez bőségesen hozzájárult a pajzán Érosz mesterkedése is.
- Cynara szépségem! – szólott a szerelemtől megittasult Zeusz – Azt akarom, mindig légy a közelembe. Felviszlek a halhatatlanok közzé, istennő leszel te is!
   Cynara nagyon örült ennek az isteni ajándéknak, s boldogan elfoglalta helyét a halhatatlanok között. Héra, Zeusz felesége azonban nem nézte jó szemmel vetélytársnője jelenlétét. Az isten, hogy elaltassa neje gyanakvását, sokszor magára hagyta szép kedvesét és belemerült trónusán ülve az istenek ügyes-bajos dolgainak intézésébe, a panaszok meghallgatásába, a viszályok lecsendesítésébe, vagy a felhőket rázta, s villámait hajigálta a földre félelmet keltve az engedetlen halandókban. A lány ezért sokat volt egyedül és egy idő múlva elfogta a vágy szülőhazája, a kies tengerpart, az este zsákmánnyal hazatérő halászok, s szülei iránt. Annyira vágyódott szeretteit viszontlátni, hogy egészen betege lett – nem kívánt se enni, se inni, még az istenek eledele, az ambrózia sem ízlett már neki. Végül gondolt egyet, s leszállt az istenek hegyéről meglátogatni a szüleit. Miután üdvözölte őket, és kicsi idő töltött körükben, észrevétlenül visszament az Olimposzra, de Hermész, az istenek követe, a hírhozó meglátta és elárulta isteni atyjának, a villámok és mennydörgés urának, Zeusznak.
- Csalódtam benned! – támadt a lányra Zeusz – Nem viselkedsz istennő módjára, hanem olyan tettekre ragadod magad, mint egy hitvány földi halandó! Mint egy földi asszony! Tűnj el a szemem elől! - és ezzel letaszította szegényt az Olümposzról.
   Amint földet ért, szétszóródott testrészei szúrós növénnyé változtak, melyeknek a levelei úgy lebegnek, inognak a szélben, mint Zeusz állhatatlan szerelmei, és a bimbója közepén, a bimbó szívében olthatatlan szerelem él az elérhetetlen kedves iránt.
 Ez a növény az articsóka. (Botanikai neve: Cynara scolymus)

-.-
* epikafelisz – pontosabban: epikafelisz tón alieón – a halász csoport vezetője.
* Glaukosz – tengeristen, Poszeidón fia, a hajósok és halászok (és a búvárok) oltalmazója.


Bige Szabolcs




1 megjegyzés :