Újra
kell tanulnom e világot,
újra
kell tanulnom állni, járni.
Ismernem
kell évezres átkot,
hogy
tüzét képes legyek vigyázni.
Ülj
mellém, névtelen kedvesem,
gyönyörödre
szemeimmel vágyom,
álomkönny
csordul kedvesen,
darabokra
hullt ez álom.
Légy
ölelő, védelmező váram,
lehetnél
megértő, angyali álmom,
légy
pihentető szűzarany ágyam!
Magam
sem tudom már, mire kell vágynom.
Lázasan
várom, remélem, megérem,
mint
fuldoklón első levegő,
tébolyodom,
talán majd megértem,
maró
gúnya miért oly megvető.
Hörögve
nevető önmagam elé vetem testem.
Élvezem!
Nyílik a hús, s az inak,
bensőmben
érzem, mily fennkölt mit tettem,
s
gondjaim már csak cikázó nyilak.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése