Kapolyi Noémi: A csodatétel




-A piaci sátrak egyre sokasodtak, ahogy mind több kereskedő, kézműves és mutatványos fizette meg a helypénzt, kezdte elbeszélését a rongyos napszámos a hordó tetejéről a köréje gyülekezőknek.
-Akkoriban rengetegen érkeztek egy ilyen nagy, éves vásárra és persze én is ott serénykedtem, ahogy tudtam.
Az egyik sátorban egy jósnő dolgozott, de akadt valamelyik mélyén  egy csodadoktor is, olyanokon is tudott segíteni, akikről már rég lemondtak, egészen nagy sor kígyózott a sátránál.
Na, most én akkoriban vak voltam, így születtem, már akkor sem láttam meg a napvilágot, amikor a világra jöttem. Tulajdonképpen az volt számomra a természetes, csak ültem valahol és adtak, sok a jó ember és a rossz lelkiismeretű is, ezért mindig akadt valami.
Egy nap ez a csodatévő doktor megüzente, hogy akkor, csak azon az egy napon segít minden szegény emberen, aki nála jelentkezik.
Akadt is egy jóravaló járókelő, aki szólt nekem és aztán odakísért engem.
A doktor érdes hangú ember volt, amikor beléptem hozzá, le kellett ülnöm a szőnyegére és ő rejtelmes szövegeket olvasott a fejem felett, miközben egyre-másra megérintette finom ujjakkal a szemhéjaimat.
Aztán egyszerre csak rám ripakodott.
Nyisd ki a szemeidet! Hallod?
Én erre kinyitottam, és rögtön kiabálni kezdtem, mert láttam, igen, láttam én, csak azt nem tudtam, hogy mit? Hiszen egész életemben vak voltam addig.
Ha megérintettem valamit, akkor már tudtam, mi lehet az, de sokáig csak a szemeimmel nem voltam képes látni.
Ekkor aztán, mint aki jól végezte a dolgát, egyszerűen kizavart a sátrából és kérte be a következő szerencsétlent.
-És téged meggyógyított?!-kiáltott fel egy távolabb álló-, de hiszen ez csodálatos!
-Igen, csoda, csoda- helyeseltek a többiek a kis hallgatóságból.
Ekkor egy újabb hang kérdezett.
-De hiszen akkor neked megváltozott az egész életed!-lelkendezett.
-Meg, bizony, nagyon megváltozott!-kiáltott a hordón állva a napszámos fiatalember- addig koldulnom kellett, egész napon át csak ültem valahol, amíg friss volt a levegő addig általában a napon üldögéltem, de ahogy forróbb lett, mindig akadt valaki, aki átvezetett egy árnyas oldalra. A pénz csak úgy az ölembe hullott, aztán ha megéheztem, a hússütő elé bárki odavezetett, aztán meg szépen busásan kiszolgáltak, hogy legyen nekik tőlem szerencséjük, egészen potom pénzekért ehettem.
-De azóta?!- kiáltott kíváncsian egy hang- mi lett azután, hogy láttál, azt meséld!-követelte.
-Azután, hogy láttam? Jaj, hát az óta rettenetes életem lett, egész nap dolgoznom kell, semmit sem adnak ingyen, érdekli is a munkaadóm, hogy a forró napon egyelem a zöldségeket vagy hordom a trágyát, aztán ha egész nap keményen dolgoztam, akkor is csak a töredékét kapom meg annak, amit koldus koromban megkerestem, ej, azok a régi szép idők! kiáltotta el magát, aztán leugrott a hordóról és elvegyült a tömegben.



11 megjegyzés :

  1. Írásodból, kedves Noémi, akár azt hihetné az ember: világunk részvéttel teli, szenvedőkön segítő világ... Ámde. Bárki panaszkodóra, ha nincs különösebb baja, ráförmedhetnek: látsz, kezed-lábad megvan, ne nyafogj!... Aztán húzhatja is naphosszat, éhbérért az igát... Elgondolkodhatunk hát a "régi szép idők" relativitásán, s a mindenkori idők haszonleső mentalitásán... :d

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Gábor,

      Köszönöm most is, hogy elolvastad :)

      Törlés
  2. Érdekes gondolatokat sugalló történet: a feje tetejére állott világ megidézése. Úgy tanultuk, hogy a szorgalom mindig elnyeri jutalmát. De vajon így van-e?

    VálaszTörlés
  3. Kedves Gábor,

    Igen, igazad van :) ha épkézláb az ember akkor agyonnyomják, ha meg már lenyomták akkor le is ..... :D de persze nem ilyen sarkosan látom én sem a világot, azonban minden viccben van valami igaz is.

    VálaszTörlés
  4. Kedves Szabolcs,

    Nagyon köszönöm az olvasást és a gondolataidat.

    VálaszTörlés
  5. Kedves Noémi.

    Felettébb elgondolkodtató a novellád.
    Egy szerencsétlen iránt, vannak még akik éreznek valami részvétet. De ha valakinek semmi baja, csak nem sikerül neki talpra állni, háát... ember nem akad, aki segítene neki.
    Tetszett írásod.
    gyuri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Gyuri,

      Ez így van ahogy mondod, de ez egy őrület, nem? :D Örülök, hogy elolvastad, köszönöm.

      Törlés
  6. Kedves Noémi!

    A befejező rész korona az egész írásodnak. Pár szóval egy egész korképet festettél.
    Szívből gratulálok: Mila

    VálaszTörlés
  7. Kedves Mila,

    Nagyon köszönöm a hozzászólásodat.

    Szeretettel: Noémi

    VálaszTörlés
  8. Érdekes történet. Számomra azt üzente, hogy Jézus is csak azt látta, hogy megtette a csodát, de a következményeit már nem.

    VálaszTörlés
  9. No lám ! A jó se jó, mert az egészség bajjal jár. Dolgozni kell a napi betevőért, és kit érdekel a meleg, vagy a hideg ? S mit számít a csoda, kit érdekel az már ? :) Kedves migránsaink jutottak eszembe, akik dolgozni nem kívánnak, csak a sajnálatból, segélyből akarnak jól élni.

    VálaszTörlés