Tomor Gábor: Csalóka



Hófehér télvég.
Csendes táj, rejtező világ.                     
Baljósló varjaink távol,                 
sehol most a fontoskodók.                                       
Vágyott béke, vélt nyugalom.             
Szitál a hó.


A kép címe: Bagoly hálóban; Ország Lili munkája.
               

4 megjegyzés :

  1. Kedves Gábor!
    Bocsáss meg, de bennem kavarognak az érzések. A tél utáni alvó természet, egyben a világi csend utáni kikelet reménye, de az utolsó sor a remény fényét eltompítja.
    Ha tévedek, ne vedd zokon, de nekem ezt üzented.
    Szeretettel jártam Nálad: Mila

    VálaszTörlés
  2. Jól értesz, kedves Mila. És valóban ez (is) lehetett a tudatom mélyén munkáló egyik cél, hogy ezt az eltompulást mutassam. Ugyan szép, akár régi, feledettnek vélt hangulatokat idéző is lehet, amikor szitál a hó, ám valós a rejtőzködés. Jelezve ezzel is: mindent takar a felszín, látszatként belep mindent a verset is keretbe foglaló hó. - Köszönöm soraidat! (o)

    VálaszTörlés
  3. Téli álom, hótakaró - alatta fagyos föld, sivárság -mint az életünk.
    Fehér csend - nekem a halált idézi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez is egy megközelítés: az élet minőségét ki-ki megítéli, megítélheti, s véleményét meg is fogalmazhatja. Amit írsz, Sarolta, Ady Fehér csönd című versét juttatja eszembe: a költő szorongását, félelmét a bármilyen formában megjelenő haláltól: "Megöl a csend, ez a fehér lepel..."

      Törlés