Tóth Sarolta: Emberi sors



Hibridnek lenni
Senkinek sok voltam,
valakinek – kevés.
Margón jártam egész életemben,
önérzetes-büszkén tetteimben.
Nem maradtam észrevétlen:
Egyesek utáltak,
mások rajongtak értem,
nem értem,
de tapasztaltam,
Magamat nem magasztaltam,
de le sem becsültem,
így kerültem
felemás helyzetbe,
gyűlöletbe és szeretetbe.
Apám tehetséges, művelt úr volt,
anyám műveletlen, szép, szegény,
e furcsa, felemás frigyből születtem én.
Nehéz volt margón járni,
génjeimmel bánni.
Kórra hajlamosítottak,
belőle betegségek sarjadtak.
Sokat szenvedtem,
már gyerekként betegeskedtem.
Nem kellett volna megszületnem.
Megöregedtem,
valakiből igazi senki lettem,
mint minden átlagember.
Vár a megváltó halál,
a margón járásnak vége már!
Egyenes út vezet a másvilágra,
megfizetem a révészt,
úti poggyászom kész.



2 megjegyzés :

  1. Életösszegzésed a megszokott hangvételű, kedves Sarolta. Eszerint elégedetlenséget mutató, magát mindig margón járó, sokszor furcsán érző - és így is értékelő - szereplője voltál-vagy utadnak. Ezzel szemben csak azt tudom írni, amit legutóbb: nem "átlagosként", hanem egyedi sorsot megéltként kellene tekintened utadra. Azt a különféle bajok ellenére is, minden tapasztalattal, minden tanulságával kikerekedőnek, tartalmas létet adónak kellene, hogy lásd. És a múltkori végszavad alapján írom: nagyszerű, hogy szereted családtagjaid, s általuk te is szeretve vagy. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm kedves Gábor.
      Különösen jólesik ez most, mert egy húsvéti versemre olyan kritikát kaptam - egy másik oldalon - hogy lelketlen, szeretet nélküli ember vagyok, aki gépies hangvételű verseket ír.

      Viszont ezt a verset egy volt tanítványom megkönnyezte,mikor írtam együtt voltam régi osztályommal.

      Törlés