Jó szüleid arra kértek,
nevettesselek meg téged.
Búskomor vagy, pesszimista,
hosszú szomorúság-lista.
Már azon törtem a fejem,
mi lehetne a módszerem,
mikor magam lefröcsköltem,
vörösboros lett az ingem.
Nem volt vicces, dühös lettem,
te meg kinevettél engem.
Én is nevetni akartam,
maradék bort rád locsoltam.
Így van ez: olykor a véletlen jön segítségünkre. A nevetés biztosan jól jött, de hogy meddig tartott, azt nem tudhatjuk. Gyanítom, a búskomorság, a rosszkedvű életszemlélet egykönnyen nem szüntethető meg, ebből az állapotából valami másnak kell kimozdítania a "bánatost"...
VálaszTörlésEz a nevetés kárörömből fakadt, de mint mondják ez az igazi manapság: más kárán lehet igazán jót nevetni.
Törlés