Sápadtan ébred álmából a város
Tejszínű reggelen áthatol a fény.
Ködpaplan oszlik, majd szerte is foszlik,
Csupasz fák karjain megcsillan a jég.
Dércsípte fűszál elköszön a Holdtól
Fázósan bólint lágy, kicsinyke teste
Éjjeli álom búcsút int a földnek,
Jégtörő napsugár tűnik fel messze.
Távoli csillag, halványul a fénye
Halványul a múltnak keserű íze
Tűnnének a gondok elfeledésbe
De kísértő árnyuk még lopva figyel.
Szép reménynek fénye, múltnak árnyéka
Kemény csatát vívnak így tél derekán.
Irgalom ujja érints már meg minket!
S áldja meg az Isten szép Magyar Hazám!
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése