Tomor Gábor: Változás

Miféle csapongás! Kiszeret, aki beszeretett... Jó oka: valaki  vonzóbbat lelt. És ez csapongás?! A kép a netről Tovább olvasom »

Holcsik Szabolcs: Cigi

Talán az elején még tudta valaki, hogy ki lőtt először, és ki kerget kit, meg merre. Talán még volt is akkor értelme maradni, és beásni magu... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Göröngyös utakon

Göröngyös élet utakon lassan ballagott fogatom. Gebe volt a ló, girhes a gazda, ledőlt a rakomány, nem volt, ki visszarakja. Az idő szaladt,... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Bizakodás

Ha van, örülök.                                      Ha kevés, gyanakszom.                          Mi az, amit remélek?                    ... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Papucsférj dala

Drága arám a frászt hozta rám. Nagy árat fizettem érte, hogy feleségem lett végre. A mézesheteink után magunkhoz vettük az anyját, ő uralta ... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Göröngyös utakon

Göröngyös élet utakon lassan ballagott fogatom. Gebe volt a ló, girhes a gazda, ledőlt a rakomány, nem volt, ki visszarakja. Az idő szaladt,... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Hatás

A jó mű megérint, a világról közvetít. Varázslóként hat rám, csodálója is vagyok. Ha erős a hatás, magam is alkothatok. A kép a netről Tovább olvasom »

Holcsik Szabolcs: Cukorborsó

Hát, hogy cukor, eléggé erőteljes és némineműleg is túlzott megfogalmazás. Főként, ha annak édességét vesszük. Bizony korántsem a zsenge, hü... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Nem beszéltünk

Drága Szülők, volt mit mondanom. Ámde a szám mégsem szólt.  Mi az élet, miért vagyunk? Hogyan legyünk, mivel használjunk? Magamban őrölt gon... Tovább olvasom »

Bige Szabolcs: Katona…

Néhány évvel ezelőtt egy alföldi nagyvárosban laktunk. A házunktól nem messze volt egy utca, amit csak úgy neveztek a környékbeli emberek, h... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Gyermeknapra

Kincs a gyermek családnak, nemzetnek, értékes egyede az emberiségnek. Letéteményese emberi jövőnknek... Várva Várt újszülött szülők öröme, k... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Bábok vagyunk

Óriási bábszínházban zsinóron rángatott bábok vagyunk, a paraván mögött ráncigálnak a rejtőzködő szerzők - az igazi szereplők, akik bennünke... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Az utódok nevelői

Nincsenek pótolhatatlan emberek!  -- Hányszor hallottuk évtizedeken át ezt a szentenciát... Pedig hát, nem olyan egyszerű a téma, ha kicsit ... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Ráérős

Mormol a föld,  mintha hívna. Az őshaza ő – mintha várna. De nem sietek – a föld rám várhat. A kép a netről. Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Magányom

Magányom ostora csapdos, puha csend alszik a vánkoson, még néha rólad álmodom. Magányom árnyéka láthatatlan, fényfolt játszik az asztalon, l... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Tavaszoló

alkonyatban felhők alatt elszaladt a tavasz   ruhája nálam maradt bánatában sírva fakadt   könnye hullott záporozott sok kis virág rügyet bo... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Szorrentói emlék

Szerelmet hozott a szellő narancsligetek felől, Te voltál nekem az első, éreztem, a vágy megöl. Sorrentóban kék a tenger, ragyog fenn a teli... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Megfejtendő

Lett vagy nem lett.  Hírnévről van szó. „Ő ama jeles.” Csakugyan ő? Nimbusza, ha van: kié? Kiké? A kép a netről Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Latolgató

Vajon mit ér egy esély?             Vajon kinek lesz ez elég?                     Vajon hol a józan ész,               ha elfogyott a türele... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Madarak a kertben

Ablakom alá  színes avar szőnyeget terített a szél, Éles karmokkal fekete varjak kotorásznak rajta elhullott magvakért. A fák csupasz ágai r... Tovább olvasom »