Tomor Gábor: Az utódok nevelői





Nincsenek pótolhatatlan emberek!  -- Hányszor hallottuk évtizedeken át ezt a szentenciát... Pedig hát, nem olyan egyszerű a téma, ha kicsit is belegondolunk...
Egy-egy szakterületen könnyen kialakul valakiről vagy többekről, hogy "mindentudók", illetve kollégáik fölé magasodnak.
Újságunk nemrég A szervezés határai című írásban példálódzott a sokoldalúan hasznosítható szakemberről. K. úr ennek nyomán hívta fel a figyelmet más szempontra is, amiről a cikk nem szólt. Gondoljunk ugyanis arra, mi történik, ha pótolhatatlan emberünk a munkából kiesik!
Milyen keservesen elvégezhetővé válik egy feladat, ha például nincs bent a rutinos kolléga, aki aprólékosan ismeri a gyárat, az üzemek helyszínrajzát, aki mindig helytállt, ha kellett, mert a helyén volt! Nem is csoda, ha nincs mellette olyasvalaki, aki teljes értékűen helyettesíti, amikor beteg, hiszen ilyen okból ritkán hiányzott, s ekkor is, ha komolyabb esetben telefonon megkeresték, megüzente: a kollégák hová menjenek, mit zárjanak el, mit tegyenek, hogy a hibát kijavítsák.
Persze, ha elfogynak a mindentudó öregebb szakik, lesznek, akik a nyomukba lépnek. No de ők - mondja K. úr - vért kell izzadjanak, amíg mindent jól megismernek. Veszteséges ez időben, pénzben, drága mulatság a vállalatnak.

Úgy véljük, fontos észrevételt rögzítettünk jegyzetünkben. Reméljük, nem csupán azt a tanulságot vonja le bárki: ha valaki ritkán beteg, lám, annak is megvannak a hátrányai...



4 megjegyzés :

  1. Valóban mondják -már nekem is mondták - hogy mindenki pótolható. Ez már régen "bevált" - fontos, hogy megbízható párttag legyen, állítanak mellé szakértő helyettest, aki megoldja a problémát. Na és a gépek is okosak már, szinte maguktól működnek. A "holdudvar" legyen jól felkészült és megy minden.Tapasztalatom

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A nevelés fontossága és erényei... Magam azért írtam e rövidkét, hogy erről sohase feledkezzünk el... (o)

      Törlés
  2. Ehhez kapcsolódik minapi tapasztalatom – a Hivatalból kilépett két régi, tapasztalt szak-emberünk, mert kevesellték a juttatást és gazdagabb vizekre eveztek. Nosza, a főnökünk nem jött zavarba és felvett két segéderőt, alacsony bérezéssel, tekintve hiányos ismere-teikre (!) Betanításuk sok energiát, időt igényelt, teljesítményük azonban alacsony szin-ten maradt. Kérdés: nem lett volna-e kifizetődőbb rendesen megfizetni a régi szakembe-reket?
    Üdv: Szabolcs

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valószínűleg igen... De hát a helyi főnökök elgondolásain, meglátásain múlik minden. (Úgy látszik. :-d )

      Törlés