forró öllel fogadott a nyár
augusztus unja a szerelmet
mire véget ér számtalan felleg
száll esőtől ázott a határ
kacsokat hajt a szőlővessző
szüretig húzza a fürtök súlya
édes must forr a hordóban újra
sötét erdőbe visz útvesztő
elgondolkodik a színes lomb
várjon-e még a zúzmarás őszre
úgyis rozsdás avar lesz belőle
harangszó hallik vagy csak kolomp
a legelőről gulya ballag
sovány a legelő a dér veri
törik a csöveket a tengeri
érik a kóbor szél elhallgat
a nyár szerelme lepréselt emlék
kifordult barázda visz a nemlét
Gyönyörű képek, és az elmúlás lombjai színezik verses képről képre. Csodaszép!
VálaszTörlés