Havat hord a szél a tetők felett,
kitört a dermesztő tél.
Az öreg házban csak az egerek
neszeznek és - a csend...
A hó, a szél szálló akaratával
mindent fehér lepellel borít.
Virradat előtti félálomban
ábrándozom, akár ébren...
A fahasábok fellángolnak,
a kemencéből meleg árad,
mozdulni is lusta vagyok -
térdemen jóllakott macska...
Már kissé világosodik.
Az ablaküveg mögött körbe
fel-feltűnő szánokat látni,
szikrát vet a jég...
A Hó-király szánjai
üstökösként surrannak - srrr!
A szép szűz szigorú tekintete
hidegen hatol a szívbe...
Hirtelen izgalom fogott el,
gonosszá vált a csend...
Lehet, hogy hosszan néztem
mélyébe a fekete ablaknak?
Related Post
László Mészáros: FéltelekMagamba rejtve is téged féltelek,nem kell túléljem, és nem kell értened.Talán a képzelet játszik cs
Mátay Melinda Mária: Magyar ars nőeticaMagyar nő vagyok – mit érdekelneengem a nőeszmény maga?Itt születtem.Ráadásul Budapesten,sőt Budán,
Riba Ildikó: GyöngysoromBoldogságunk morzsáitgyengéd kezekkel színek szerint sorba válogatom.Selyem szálra s
Balogh Géza – Baka István: Dániai hadifogság 9. részAmikor nagybátyám, Mészáros István dániai naplójának végére értem, nem véletlen, hogy hiányérzetem
Balogh Géza: ajuna ajuna: a csend pillangói (бабочки тишины) (műfordítás)amikor az élet elfelejt engem a kor kérdései megoldhatónak tűnnekamikor a világ megfeledkezik rólam
Bige Szabolcs: Kalap (Roxana Catana Tarhon írása)(szemelgetés a LiterNet, Ficţiuni Reale rovatából. 2021.08.19-21 – fordította Bige Szabolcs Csaba)M
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Gyönyörű, mint minden fordításod! Szívből gratulálok Neked!
VálaszTörlés