Fehér lap előttem, rajta sötét kérdőjel:
Döntenem kell végre, küldjem-e, vagy mégsem.
Piros postaláda, résén suhan a boríték,
elindul hozzád tétova levélkém.
Bennem mély a kétség, gyáva az akarat,
ne szabja meg senki szűkös falaimat.
A lehetőség kezemben lobogó fáklya,
langy szellőben táncol a lángja.
Mit számít, merre visz az út.
Jobbra, vagy balra, szívem rémülten dobog.
Nem tudom hova vezet a titkos,
lélekharangos gyalogút, közben a lelkem zokog.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése