Blank Judit: Megbocsátás

Ma kint a szabadban jártam, a szél-borzolt fák közt Nyugalom-méhek döngicséltek csendes, szép zenét, És ágak közt megbújtak, zöld lombokban ... Tovább olvasom »

Blank Judit: Angyal szállt le

Angyalka már jó ideje csetlett-botlott a nagyvárosban. Hol egy dudáló autó elől ugrott el, hol egy rohanó fiatal lökte fel, hol pedig egy ör... Tovább olvasom »

Blank Judit: Amire csak az anyák képesek

1945. júniusa volt. Véget ért a 2. világháború. Véget ért az embertelen, értelmetlen öldöklés! A hír olyan gyorsan terjedt, mint futótűz a s... Tovább olvasom »

Blank Judit: Pipacs

Ott a Balaton parton állt szelíden, közvetlenül a víz mellett. Biztosan a szél tévedésből hozta ide, távol a pipacs mezőktől. Több virág nem... Tovább olvasom »

Judit Blank: Semmi mást

Semmi mást...Semmi mást nem szeretnék, csak zsebembe rejteni hangod bársonyát. Amikor a hajnal ébreszti a világ zaját, amikor az alkony öléb... Tovább olvasom »

Blank Judit: Tengerkék

Ólomlábakon járnak az évek, Sáros bakancsok szívemre lépnek. És a kék madár, oly messzire száll, Elnyeli némán a látóhatár. Megfogom neked! ... Tovább olvasom »

Blank Judit: A szeretet-virág

Ha az ember valami jót cselekszik, mindig kinyílik lelkében egy virág. A legszebb, ami valaha létezett: a szeretet-virága. Láthatatlan, mégi... Tovább olvasom »

Blank Judit: Az út végén

A szobában csend van. A két kis öreg ül egymás mellett és nagyokat hallgat. Mintha megállt volna az idő. Talán jobb is így, hogy megáll egy ... Tovább olvasom »

Blank Judit: Január

Zúzmarát, s ködöt hint a téli hajnal Bús, szürke felhő ül fáradt lelkemen. Feketén sötétlik az ég alja, Néma Hold könnyét nem látja senki se... Tovább olvasom »

Blank Judit: Angyalszárnyakon

Nem értettem kisgyerekként, hogy miért sír azon a karácsonyon annyira az édesanyám. Hiszen nagyon vártuk a Jézuskát, aki szép ajándékokat ho... Tovább olvasom »

Blank Judit: Neked szól!

Ha fagyos téli estéken megcsillan a hó a dermedt fákon, s szikrázó jégcsapok őrzik a tél könnycseppjét a házak ereszén, s csillag milliárdok... Tovább olvasom »

Blank Judit: Tengerkék

Ólomlábakon járnak az évek, Sáros bakancsok szívemre lépnek. És a kék madár, oly messzire száll, Elnyeli némán a látóhatár. Megfogom neked! ... Tovább olvasom »

Blank Judit: Falovacska

Soha nem érzett vágyak kerítették hatalmába, melyek olyan elemi erővel törtek elő, hogy szinte már elviselhetetlen volt. Talán a frissen ese... Tovább olvasom »

Blank Judit: Soha, sehol

Anyánk csendes szavát suttogják a fák, Gyermekünk mosolyát őrzi napsugár. S a bárányfelhőn, mely úszik felettünk, Apánk büszke tekintete köv... Tovább olvasom »

Blank Judit: Zakatol a vonat

 Péntek este van. „Nem is baj, hogy ma nem ér rá senki, elleszek a tv-vel meg a számítógéppel. Néha jólesik kicsit egyedül lenni.” Bekapcsol... Tovább olvasom »

Blank Judit: Isten tenyerén

Bágyadt karjaival ölel át az őszi alkony amint a temetőbe lépek, s mint a sírok mellett a vén tölgyfák, akik csendesen lehelik barna csókjuk... Tovább olvasom »

Blank Judit: Mikor eljön az este

Mikor eljön az este, s alkonypír búcsúcsókját küldi És a tegnap óta szőtt édes álom foszlik szerte-szét Bús fűszálak fakó selymét egy harmat... Tovább olvasom »

Blank Judit: Farkas

Makktermését talán már századszor is lehullajtotta, s talán már századszor is felöltötte barka ruháját az öreg tölgy, az erdei fák királynőj... Tovább olvasom »