Blank Judit: A szeretet-virág

Ha az ember valami jót cselekszik, mindig kinyílik lelkében egy virág. A legszebb, ami valaha létezett: a szeretet-virága. Láthatatlan, mégis láthatod. Ott ragyog a tekintetében, a mosolyában. Pontosan tudod, hogy a mosoly neked szól. Csakis neked! Elég, ha az illető szemébe nézel, fénye tükrében meglátod azt a mélységekben rejlő megfoghatatlan csodát. Néha könnyek öntözik, néha napfény táplálja. A viharok elkerülik, mert a szeretet-virágot erősen védi a szívünkben lüktető rendületlen hit. A kettő ugyanis együtt jár. A szeretet-virág nem növeszt tüskéket, nincs szüksége rá. Szirmai csodálatosan átölelik a szívedet, s mint egy bársonyos simogatás, mint a legpuhább érintés fonják körbe életedet. 

Lépteid nyomán mosolyognak a fűszálak, s mosolyt varázsol az emberek arcára. Igaz, csak pillanatokig tart, de az alatt a pillanat alatt mégis nagyon sok minden történik. Kilépünk a megszokott gondokkal teli hétköznapokból. Egy pillanatra érezzük, hogy széppé lehet varázsolni mindent, még az élet megpróbáltatásait is. S a pillanatok elillannak ugyan, de nem múlnak el nyomtalanul. Mindig bennünk motoszkálnak, s keressük, keressük azt a varázslatos mosolyt, melyet a szeretet-virág képes egyedül arcunkra festeni: a lélek-mosolyát. Minden arcot megszépít, minden ráncot meglágyít. 

A környezeted boldog lesz, mert biztonságot adsz. Olyan leszel tőle, mint egy segítő kéz, mely téged, magadat tesz a legboldogabbá. A virágok pedig elszaporodnak szívedben. Jónak, szépnek látod tőlük az embereket, hiszen te magad is az vagy. 

Ha borongós napok jönnek, a virág szirmai kissé megfakulnak, de tudjuk, hogy úgyis kisüt a nap hamarosan, s újból káprázatos pompájával fog ragyogni, s bearanyozza életedet! Csak növeszd, érleld lelkedben a szeretet-virágot! Egyszer csak látni fogod, mennyi csoda van az életedben! Külön-külön is mind olyan, amiért érdemes élni. A kövek, melyeken ügyesen áthaladtál…ha megbotlottál, felálltál. Újra és újra. A csordogáló patak melletted, mely szomjod oltotta, valahányszor megszomjaztál. S a fürge kis léptek mögötted, melyeket oly óvó szeretettel tanítottál járni már erős, felnőtt léptekké öregedtek. S te mindig mindenhol helyt álltál! Mindig egy színfolt voltál az emberek életében! A környezeted téged tart egy különleges csodának. Mert az is vagy! Hiszen szívedben ott nyílik, ott ragyog a szeretet-virág.