Hétszínkék
csodaszőrű
kuvaszt
simogattam.
Az övé volt.
Előttem járt.
Megmutatta a
soha nem látott
csillagtüzeket.
Határtalan kötélen
ringtam –
Szívemben
az éter
nesztelen
rezegett.
Birodalmában lebegtem:
mesejátékként szitált
az atomeső.
Tudtam,
az idő
hátoldaláról
nevetek rá.
„Egyedül
érkeztem meg
hozzád.
A többiek
a hintánál
maradtak.”
A fal nélküli
szoba
félhomályából
rám mosolygott
talányosan,
és
nem bírtam
hinni: ő Isten.
Related Post
Mátay Melinda Mária: Sirató, nyolcvanas évek Aztán csendesen, lassan,titokban,
Mátay Melinda Mária: E-mail érdeklődésSziasztok!Akartok esetlegcsoporttalálkozót?Olyan régdumáltunk!Utálhatnánk egymást. :)
Mátay Melinda Mária: Részlet a hatvanasok fiatalkori misztériumaibólMagukba imádták a halált:nem tudták milyen Isten.Csodálat illeti gőgöd, Ifjúság!A Szocializmus
Mátay Melinda Mária:Jo Nesbø : Betegen (Di Derre,norvég)(műfordítás)Szia, egy kikötőből írok
Balogh Géza: Nyina Makszimova: Kővirág (Каменный цветок) (műfordítás)A türelem gallyán sorvad a részvét.Nincs már virágot tápláló oldat.Nem leled bennem éltető vér csep
Riba Ildikó: Igazságlehunyom szememszorosra zártpilláim mögött sziporkázóféktelen fények villóznakrajzolt köreik között
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.