Sekély vizén jártam szép tavaknak,
s az illattal mely körbeleng,
elébe menvén szép szavaknak,
sors-é az, ki békét teremt?
Üres percek tükrén át büszkén avatnak
erőt s egót, mely illúziót nevelt,
s borúkönnyek vajh’ meddig tartanak,
ez álom meddig tart, s mit kezelt?
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése