Kőhalmi Levente: Láttam

Láttam sok dolgot felnőni, köröttem mégis áll, engem nem jár át idő. Láttam sok embert szeretni, körbefon ... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Örvény

rettenetes tengeri törvény: menekülj mikor örvény szédítő táncával közelít ír gyorsuló végzetet elakad lélegzeted fojtogató körben kísé... Tovább olvasom »

Kapolyi György: A TE SZOLGÁD

Az ablak előtt ült hintaszékében, lábain a vénséges kockás takaróval. Fáradt tekintete rezdületlenül figyelte a napfényben úszó tájat. ... Tovább olvasom »

Folinek Magdolna: Lélek rügypattogás

Keserű varázs mely hinti álmait kéket húz véres gyászain, kendőt lebbent mély lázain s ébredő sziréni éneket költ tájain. Repül a táj me... Tovább olvasom »

Farda József: Az álom

Monoton teltek a hétköznapjai: felkelés 6:00, fogmosás megszokott márkával, reggeli frissítő zuhany, öltözés /hétfői gatyó, hétfői ing ... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: A madarak

A madarak csodalények, isten jókedvében teremtette őket. Tollazatuk színes, fényes, át nem ázik, nem is kényes. Szárnyukat ha kiterjeszt... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Ma reggel

ma reggel is mint oly sok éve már meglátogattál felzaklattál nem akarom hagyj békén megérdemelném eszmélés ébredés érzékelés nyújtózom ... Tovább olvasom »

Kapolyi György: EZ, MÉGISCSAK HALLATLAN

Mert sokaknak a volt, a most is van, mert akkor múlik el valami bennem, ha megengedem. A lesz mibenléte örök vita és álmodás, a bizonyt... Tovább olvasom »

Urbán-Szabó Béla : Egyszer

Azt mondom egyszer… Azt mondom    ha mer az ember. Érzéseink kalodája, egy szeretet ódája; szabadságból az ölelésbe, menekülés a kötésbe... Tovább olvasom »

Radmila Marković: Elszalad az ó év

Körmöm hosszú, csillog, villog, fekete göndör hajam igazgatom, szemhéjam festem, alóla kedvesemre mosolyog csillogó huncut szemem, smink... Tovább olvasom »

Jéga Szabó Ibolya: Kukoricafosztáskor

A Don kanyar háborús borzalmairól apánk egy esős őszön, kukoricafosztás unalmas munkája mellett mesélt nekünk. Akkorra már elég nagyok ... Tovább olvasom »

Musztrai Anikó: Fojtott hangon

Fojtott hangon suttogtam esti imám a szélben. Mint amilyen halkan sarjad fű a réten. Borzongató volt az éj. Bár már múlóban a tél, még r... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: A macska

Nem szolgád és nem barátod. Családtag, de vendég. Elvárja, hogy kiszolgálják, Simogassák, dédelgessék, Megetessék. Sokat alszik, ásítoz... Tovább olvasom »

Kőhalmi Levente: Cikázó nyilak

Újra kell tanulnom e világot, újra kell tanulnom állni, járni. Ismernem kell évezres átkot, hogy... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Tavaszváró

depresszió makacs magányában szúrós takarójába burkolózva fagyos ölelésed lazítsd vajúdó tél sivító széllel szaladjanak síró szürke fel... Tovább olvasom »

Kapolyi György: KARRIER PÁRIZSBAN

Jenő kizárólag ötletszerűen bérelt lakást a Rue de Spontán, közvetlenül a Rue de Punc, az örömlányok utcája mögött. A lehasznált tapétá... Tovább olvasom »

Folinek Magdolna: Ráncokból kiégetett szólam

Már minden igaz szót fojt ez a fásult álarc, mely alatt a szív megszakad s benne kivénült hajtások görnyednek,a romok alatt. Már fáj min... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: SOS

Kérges tenyeremet kemény munka meggyötörte. Egykor erős markomból most minden leesik a földre. Feléd nyújtom kezem, kérlek téged könyörö... Tovább olvasom »

Folinek Magdolna: Rezdülve

Vers: Folinek Magdolna  Zene: Marsi Attila Tovább olvasom »

Sánta Zsolt: A lány...

A lány... A lány csak ballag az úton. Termete cövek, ajka szirmok lázának kecses dallama, messze van élte alkonya. Megy lágyan é... Tovább olvasom »

Musztrai Anikó: Leszáll az éj

Leszáll az éj. Az ég sötét. Pár tétova csillag villan az űrben. Tél illata száll a légben. Hófelhők gyűlnek lassan az é... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Visszatérek

visszatérek gondolatban hozzád naponta újra magam mögé sóhajokban félelmektől bújva menedékben előveszem szomorún szép emlékem pilleszá... Tovább olvasom »

Kapolyi György: Az öröktől való

És ha most, te egy korszakalkotó, nagy durranást írsz, akkor mi változik? Cunamira ne számíts, még gyenge hátszélre se, egyetlen hátszél... Tovább olvasom »

Radmila Marković: Akadályfutás

Akadályfutás, olimpia, siker és mirtuszkoszorú, tapsviharba fúlt nevetés soha sem került elém. Problémából akadt rengeteg, birkóztunk, n... Tovább olvasom »

Folinek Magdolna: Fénynyelő hozsanna

Rianó könnyekből felrepedő álmok gőzölgő,felsóhajtó gyászok, búgó,mély alvásból újjászületni készülő szerelmet valaha,rozsda ette láncok... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Emlékezz !

Szerelmes levél neked írták. Kezedbe vettél, nem olvastál. Dobj fel magasra, Ha leestem, Taposs laposra! Göngyölj össze, Rakj fel a polc... Tovább olvasom »