A betondzsungel közepén álldogált egy magányos társasház. A sors úgy rendelte, hogy hét agglegény lakta ezt a kívülről már elavult, d... Tovább olvasom »
Markovic Radmila: A kecskékkel csak baj van, vagy én tévedek?
Gyerekkori emlék Poros kis faluba sodort a háború szele, amikor még alig-alig látszottam ki a földből. Más világ, más, ismeretlen emb... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Fenyvesben sétálok
Folyónk a hegyből tör elő, Fekete-tengerbe siet ő. túlsó partján fenyőerdő, tűlevele nem lepergő. Gyantával van fölragasztva, tobozok dí... Tovább olvasom »
Seres László: Párbeszéd egyedül
-Jöjj, gyógyíts álom. -Ó, boldogtalan. -Róla mesélj most. -Az éj parttalan. -Hozd vissza hozzám. -M... Tovább olvasom »
Markovic Radmila: Vörös bort kérek!
Nyom, szorít, szúr, fáj, ingerel, közben mozdony zakatol a fülben. Levegőt! Nincs elég! Ajtó? Ablak? Elnyel a ... Tovább olvasom »
Seres László: Elhullajtott kalászként
Kihalt a part. A folyó is visszahúzódott. Csend párolog medre felett. B... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A félelem szörnyeteg
fél eleme a rémületnek, a Rém ül trónusán, fejünk felett mint rettenet - ijesztget. A rémület riadalmat gerjeszt, minden... Tovább olvasom »
Kapolyi György: A nagy utazás
A negyedik emeleti lakás csendjét jóformán nem zavarta meg semmi. A régi bútorok, festmények, szőnyegek dús egyvelegében, a tört fé... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Üveggolyó (haiku változat)
szivárvány szalad üveggolyó-törte fény sima felszínén álmos rejtekén fiókban régi fotó múltat idézi szomjas szelleme voltélet-ajtó záru... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs Csaba: Megvilágosodásom
Ilinca Anamaria Prisăcariu írása Megjelent: Atelier LiterNet > Proză scurtă > Ceaiul de joi dimineaţă – 2015. 05. 21 Má... Tovább olvasom »
Markovic Radmila: Interjú Szalma Istvánnal
Nem véletlenül esett a választásom Szalma Istvánra, akit jól ismerek már sok éve, hanem azért, mert ő az a hozzáértő ember, aki a jap... Tovább olvasom »
Urbán-Szabó Béla: Tavaszi capriccio
Távol és közel, karod már nem ölel. Szívem arra vágyott, mit tegnap közelinek látott. Mentél felhőről-felhőre szökellve, mentél, mint he... Tovább olvasom »
Musztrai Anikó: Lépj a nyomomba!
Lépj a lábnyomomba! Tudom az utat. Szorosan kövess, hogy el ne vessz, míg kitalálunk az útra. Hadd vezesselek újra, mint rég, mikor köl... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Gyászolók
A sírnál két asszony találkozott: az özvegy és a szerető. Mindkettő virágot hozott, csendes volt a temető. A két gyászoló hallgatott, s... Tovább olvasom »
Magyar Mónika Anna: szenderedő
hol kopogtatnak szelíd árnyak, ott verdeső fodros szárnyak, álmaidra, sugarakat köpnek, úgy ringatnak, úgy ölelnek nem nézel fel nem reb... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)