Távol és közel,
karod már nem ölel.
Szívem arra vágyott,
mit tegnap közelinek
látott.
Mentél
felhőről-felhőre szökellve,
mentél,
mint hegyen a zerge.
A felhők elfogytak,
látod,
a hegyek elkoptak.
Szíved latrokkal
is játszott.
Lehetsz és legyél bárhol,
közel vagy távol,
karod már nem ölel,
jöttél mint a pillanat,
s a pillanat vitt el.
Frappáns, tetszett!
VálaszTörlésKedves Béla.
VálaszTörlésNagyon régen, egy igen magas korú hölgy mondta: Tudja fiatalember, a boldogságnak mindig csak a hátát látja az ember.
Ezt, nem felejtettem el. Szép a versed, őszinte, és igaz.
gyuri