ma valahogy másként kelt fel a nap szürke felhők mögött erőtlen próbálkozott sugara bágyadt maradt ma valahogy másként keltem f... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: A szék
Az egész házban mindenütt rendetlenség uralkodott, de az a fajta, amitől lakájos és otthonos érzések keltődtek a látogatóban, késztet... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Depresszió ? …
Mecsoda fennkölt és misztikus szó! Van benne valami ködös és vészjósló, valami állapotjelző, amiből nincs kiút… Pedig mindössze ann... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Apróságok és kevésbé aprók
M. Fehérvári Judit: Káprázatok című könyvéről Különös: váltogatják egymást az évszakok ebben a könyvben, s mégis úgy érezni, író... Tovább olvasom »
Markovic Radmila: Több, mint élmény
Városnézésre vitte a harminc valahány évesnek látszó norvégiai tanárnő az osztályát, akikkel élményben gazdag hazatérésben reménykedt... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Játssz velem
játssz velem mint gyermekkel játékot őszintén önfeledten játssz velem mintha játékunk nem is játék lenne tedd kezed kezembe já... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: Eső
Látta ahogy beborult az ég, és a nehéz felhők egészen ráhasaltak a hegyoldalra, egyre nagyobb sötétségbe vonva a tájat. Aztán elkezde... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Kultúrrovat 2
Az opera és színművészet ismerete, élvezni tudása nincs ám ingyen! A művek élvezetét meg kell tanulni. Minél jobban sikerül felold... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Hazafelé
Fogytán az erő, lassulsz, dideregsz. Nem hallod, ki szól, szemed is fénytelen. Töredezik világod, vol... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs: Sors bona …
Firtos Flórián csöndesen üldögélt a váróterem félhomályában. Fiatal éveit már maga mögött tudta, de ha megborotválkozott, s szőke... Tovább olvasom »
Markovic Radmila: János gazda
János gazda egy őszi napon lefeküdt, se a csillagok, se a Hold nem kukucskáltak be hozzá, csak a sötétség borult a házára, meg a mell... Tovább olvasom »
Csörgits Kinga: Függöny mögött suttogott szavak
Megtörténik. Az űzött vad egy pillanatra megáll, felemeli fejét és a vadász szemébe néz. Tekintete könyörög. Nem. Nem az életéért. Ha... Tovább olvasom »
Farda József: Kórházi szarka
Szerencsésnek mondhatom magam, mert egész életemben elkerültem a kórházat. De egy napon azt mondta a szervezetem, hogy nincs tovább, ... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Ébredés
nedves ablakon gyorsan pergő eső koppan csiga csíkot húzva szívem szobájában álmosan szendergő szenvedély ébredni még f... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Előszó
Az előszó, egy olyan- témát megelőző irat, ami az olvasót rávezeti a mondandókra, tartván attól az író, hogy az olvasó, nem fog tudni... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Kérdések
Dugig leszünk. Izzít a zajgás. Szólnak, gyűlnek fondor fegyverek. Eltart-e bolygónk? Lesz-e tovább? ... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: A tó
A hatalmas hátsó kertje végében mindig meggyűlt a víz a nagyobb esők után, aztán hetekig ott maradt, néha tovább is. Bosszankodott em... Tovább olvasom »
Markovic Radmila: A boldogság
Titokzatos igaz boldogság ész és szív közös dalára száll hegedű és csalogány egy pár, hárfa hangja hullámzik a légen át, szerelmi tá... Tovább olvasom »
Csörgits Kinga: Illat
Illatok kavarognak bennem. Egymásnak feszülnek, összeolvadnak, majd külön utakon áradnak szét bennem. Fürdöm bennük. Legyen ez az ill... Tovább olvasom »
Kádár Sára Hajnalka: Tél az őszben
Alig három napja még fénylőn zöldellt a diófa, harsányan muskátli dúdolt, arcunkat fénysugár cirógatta . Alig három napja még hittü... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)