ma valahogy
másként kelt
fel a nap
szürke felhők
mögött erőtlen
próbálkozott
sugara bágyadt maradt
ma valahogy
másként keltem fel
nyomott lélekkel
fáradt szívvel
szomorúan
tüntető tudattal
nem akarom ezt a napot
ma valahogy
mégis pátosz
zsibongott belül
ünnep halottaimért
nem kopó emlékeim
sírotokon gyertyaláng
méltósággal lobog
ma előveszem
fekete ruhám
összenyom
könnyeim mellett
a szép emlék
ajkaim köré
mosolyt rajzol
Kép Zulema Guerra festményrészlet
Érteni, érezni vélem versed hátterét, leginkább azért, mert soraid megfogalmaztatnak velem is ilyesféle gondolatokat. Másként - a hétköznapi forgásban elnyűttől valamennyire eltérően - jutnak eszünkbe vélekedések, benyomások, másként is formáljuk meg ezeket. Ezért is jó, Ildi, hogy természeti képpel indítottál, mintegy a nagy egészben elhelyezvén a folytatást. És a kelő pátosz is segít, hogy képes legyél a felidézésben mosolyos emlékről írni. - Jó vers, szerintem.
VálaszTörlésKöszönöm, Gábor a véleményedet. Azt hiszem, az ilyen gondolatokkal nem vagyunk egyedül, csak talán nem mindenki fogalmazza meg magában.Az év során ennél fájdalmasabb "ünnep" nincs is, és nem is tudom ünnepként megélni e napot. Sokkal inkább fájdalomként, az elvesztett hozzátartózóink miatt. S úgy gondolom, hogy akiket igazán szerettünk nem felejtjük el az év többi napján sem, s gondolunk rájuk, a szeretet nem ezen a napon múlik.
TörlésKedves Ildi.
VálaszTörlésSzép, őszinte hangú verset írtál.
Igen. Egy elfogadhatatlan történés képes fájni, és mosolyt fakasztani is.
gyuri
Köszönöm Gyuri, így van, ahogy írod, és így is éltem meg az idén. A könnyeim mellett eszembe jutott rég szép emlék, amit talán már félig el is felejtettem,és önkéntelenül is elmosolyodtam. Külső szemlélőnek biztos fura lehettem. :)
TörlésDrága Ildikó!
VálaszTörlésTermészet és érzelmek összhangjából lett egy értékes lírai költemény.
Szeretettel gratulálok: Mila
Drága Milám ! Nagyon köszönöm értő véleményed. :)
Törlés