Óév nyitott ablakán bekukkant az új év, huncutul rád kacsint. Vidáman, szépet ígér. Varázslatot, csupa csodát, szelídíti életed vi... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: Ünnep
A táj nem tudott valódi fehér ruhát hóból ölteni, de azért a zúzmara is megtette, igazán szemet gyönyörködtető látványt nyújtottak a ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Elnémul a dal
Lelkemben versek daloltak, boldog énekes madarak, szárnyra keltek, felrepültek, az életben gyönyörködtek. Jaj, az évek egyre fogytak... Tovább olvasom »
Markovity Radmila: Újévi fogadalom
Amerre cask fordulok akivel csak beszélek, mindenki jobban tudja mi a jó nekem. Orvos mondja: Napi seta kötelező! Nem emelhet nehe... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Porszem
tündöklő napsugárban redőny rése közt porszem táncol magány szendereg csókodtól csitul pergő könnyem beszéd bicsaklik alszik a s... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Gyermekeink mosolyáért
Tények feltárása nem uszítás. Nyomorunk gerjeszti a lázadást. Akinek tele a zsebe, nem törődik vele. Korgó gyomor morog, hajlékta... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Példakép
Követői értették. Halálát megszenvedték. Ki volt, mi volt? Rokon: áldott civil lény. ... Tovább olvasom »
Farda József: Mini karácsonyi mesék
Nyúlanyó idegesen járkált az aprónép között. Most is türelmes volt a kicsikkel, szívesen játszott velük, de a gondolatai máshol járta... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Porhó
karácsonycsillag pisla fényében nyomor vacog rongyosan szánalom serken a fagyban foszlós kalács illata kúszik meleg álomból por... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Bűvészet
Hosszú sorban rászorulók; kapnak kosztot s haladékot, kis időt. Már csak némi varázslat: elvész a sor, s vele ők.... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Szorongás
Szorongó emberek áradó erőszaktól rettegnek. Védekezésre nincs elég erő, a föld óriás temető. Eltűnt a bizalom, mert az ellenség ar... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Élet
Játszma veletek. Csatázós érdemek. Hogyan volt minden? Mi ez a jelen? Szúrás, visszavágsz – ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Tabuk
Amiről nem szabad beszélni, arról hallgatni kell. Akit nem szabad szeretni, azt kerülni kell. Amit nem szabad megtenni, azt feledni... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Marionett
Ábrándok foszlánya között, készenlétben, zsinórra függesztett, akarattalan báb komédiásra vár. Hazug mosoly festett könnye arcár... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A mesék világa
Gyermekként még hittem a mesékben. Egyszer volt, hol nem volt történetek Csodás világában éltem. Különös kalandok átélője, Varázslat... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Meglesett szépek
Hej, azok a régi szép idők! – sóhajtanak fel nem kevesen, nem ritkán, ha éppen feledni kívánják kedvetlenségüket. – Akármilyen rossz ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Emlékezet
A legszebb vagy a legvészesebb, egy megbúvó nagyon kedves, netán egy kínos érzelem? ... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs: Jöhet a csavar II. „…fel akarom oldozni magamat…” (Antoine de Saint-Exupéry)
A vadász mulatság kezdett a végéhez közeledni. A kocsisok befogtak, de a lovakat egyelőre még letakarták a pokróccal, nem lehetett el... Tovább olvasom »
Farda József: Lábak
A férfi úgy határozott, hogy sétál egyet a hirtelen jött jóidőben. Végre kimozdulhatott a lakás fogságából, beolajozhatta berozsdásod... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Dúdoló
Szól a száj és száll a dal, dúdoló dalnokom hallgatom a hangod. Lép a láb és hív a szív, álmodom az arcod, csókcsatánk a sarcod. ... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Biztosító
A Szirom utca, unalmas, csendes egyhangúságában olyan észrevétlen maradt, hogy az idő hozta változásoknak elkerülte figyelmét. Észrev... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Frusztrált
Hirtelen jött társulás. Kezdettől jelenetek, felcsapó viták. Észrevétlen kamaszbáj. ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A tolvaj szarka
A szarka csacska, cserregő mesemadár, a meséből agyamba szállt. Nyelvtörő mondókát gyakoroltam rajta, „nem minden fajta szarka tarka,... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs: Jöhet a csavar I „…fel akarom oldozni magamat…” (Antoine de Saint-Exupéry)
A nap már lehaladott, és a nappali hőség szinte mínusz fokig csökkent, a vadászmester visszahívta a vadászokat, s azok lassan gyüleke... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: játék a hangokkal
csupa Ö Börtönőrök között flörtölök, Ödön könyörög: öröm önt dögönyöznöm. Köszönöm! Ösztönöm győzött. Öntök sört,Ön örökölt, fő... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Végállomás
Zavaros világban forró méregadalék: gyilkos nedű. Kénesen liheg a sanda, fogatlan, szájú gyilkos. Por leple borítja cserépre tö... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Bénán
Hittél valaha – már nem hiszel. Közönyös vagy – nem is csalódhatsz. Téveteg életed – ... Tovább olvasom »
Kapolyi György: A sajt
A holló, köztudottan igen alacsony szellemi szinten károgott. Igaz, hogy nem is volt szüksége különösebb észre, mert amiket csinált e... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Egyedül
Tömegben is egyedül lehetsz, magányos, elveszett. Körülötted zavaros káosz, értelmetlen zajok, vadul tülekedő emberek, tolongó, l... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Vajon?
Boldog vagy sem, vágyódik vagy kesereg – minden ott az arcán. Bírnád, ha így... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Örömös november
Mottó : „Mily sajátságos az ember. Azt hiszem, mindig kell valaki nekünk, akire haragudhatunk.” (Hunyady Sándor) Nyugalom ... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)