Az utca mindkét oldalán
a házak még alusszák
álmukat, levegő sem rebben,
egy idős asszony
meggörnyedt háttal
botjára támaszkodva,
egyedül, lassan lépeget,
nem töri meg a csendet.
Ébredezni kezd a falu, a dombról
gurul a kerékpár egy férfit cipel,
majd kombi zaja belepöfög a légbe,
kissé távolabb munkások várják,
azután szótlanul eltűnnek.
Éledeznek a házak ablakszemei
friss levegőre áhítoznak, amíg
nem kel fel a Nap, pedig már
sárgulnak a járdák, az ég-kékje
kissé elszaladt, helyébe lépett
a fényesen felkelő hajnal.
Traktorkerekek csörömpölve vágtatnak át
a fekvő rendőr testén, gazdájukra
üvöltve: darabokra hullunk, ha
nem lassítsz, a munkánk elvégezzük
jól tudod, sok ló van bennünk.
Mit mondtak még, azt már elnyelte
a házakból hallatszó csaholás.
Hol vagy gazdám, inni, enni kérek,
nemsokára perzselődnék,
ha nem fúrtam volna magamnak
pincét a földbe, hiszen a fa lombja,
a házikóm védelme mit sem ér,
tegnap is ötvennégy fokot mértél.
A boltból kerékpáron, viszik haza
az asszonyok a kenyeret.
Mire nyolc óra lesz, az utcán gyalog
a macskákon kívül senki sem ténfereg.
Nem akármilyen "hajnalhasadást", reggelre készülődést írtál le, kedves Mila: valódi kánikula tör ki nem is sokára. S néptelen utcával folytatódik majd e falusi élet. :)
VálaszTörlésÉrzékletes életképet festettél, kedves Mila.
VálaszTörlésKedves francis!
VálaszTörlésKöszönöm szépen Értő szavaidat. Valóban szinte szellemfaluvá válunk.
Szeretettel és köszönettel: Mila
Kedves Tibor!
VálaszTörlésElismerésed nekem sokat jelent. Köszönet érte: Mila
Falusi idill - múltat rejtő jelen.
VálaszTörlésÜdv: Szabolcs
Köszönöm szépen, kedves Szabolcs.
VálaszTörlésÜdv. Mila