Seres László: Nem kell szólnod...



Nem kell szólnod, míg csend honol,
átsüt a fény a lombokon,
s eltitkolt könnyeid után
rád könyököl a napsugár.

De szólj, kiálts, ha fáj nagyon,
az élet terhe válladon.
Tudja meg, aki tőrbe csalt,
óriásnak is törpe csak.

S ha szólni, hallgatni se mersz,
az ördögödből isten lesz,
s ítélni fog, ahogy mondta.
Ő mennybe megy, te pokolba.


(Kép: Internet)


5 megjegyzés :

  1. Tanulságot megfogalmazó versedben a bajt határozott formában kimutató magatartást ajánlasz, László. A csak nyögdécselő, magának kínlódó ember - véled - csak rosszul járhat. Így látod, s van is benne valami... ;(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hallgatni s kiáltani, e két létforma (életösztön) kíséri végig az ember életét, ahogyan sorsa alakul. Jóban és rosszban kedves Francis. Nem lehet kitérni előle. Emberi tartást ez ad mindnyájunknak. Ha csend van körülöttünk, a béke, nyugalom, elégedettség csendje, a csenddel együtt hallgatunk. Ha valami fáj, valami igaztalanság ér, vagy súlyosabb inzultus, minket, vagy másokat, akkor kiáltani kell, ki kell állni igazunkért, az elesettekért. A harmadik a legrosszabb, ha se szólni, se hallgatni nem merünk, gyávaságból, megalkuvásból, zsarolásból, erőszakos fellépéstől. Istenné tesszük ördögünket. Ettől óv a versem alapvetésében. Köszönöm, hogy mindezt elmondhattam...)))

      Törlés
    2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
  2. Engem most pont nagyon telibe talált, de objektíve is erős versnek találom - köszönöm László! üdv.: Árpád

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm kedves Árpád szavaidat, megértelek, de hidd el hasonló cipőben járunk mindnyájan. Sokszor szorít, sokszor bő. A különbség talán annyi (s ez nem is kevés), melyikünk mikor unja meg, lázad s változtatni akar rajta. Az unja persze félelemmel is helyettesíthető....)))

    VálaszTörlés