A pók hálója behálóz,
selyemszála arcomba lóg,
rám mászik a pók.
A hangya hagyna dolgozni,
ha nem akarna bebújni
ruháim alá.
Csiklandoznak, cikkcakkoznak,
ide-oda futkároznak,
rám hozzák a frászt.
A rovarnak sok a lába,
fürgén táncol a ruhámba,
viszket a hátam.
Pillangók, ha rám repülnek,
villámgyorsan menekülnek
hímporuk marad.
Bogárgyűjtemény is bővül,
zsizsik csípked, majd megőrül,
bogaras leszek!
Említhetem a méheket,
bár élvezem a mézüket,
fullánkcsípés fáj.
Este döng a cserebogár,
a szöcskével cserél ruhát,
kékes -zöld gatyát.
Futkározik a futrinka,
pettyes ruhát hord katica...
divat -figurák.
Bogarakra nincs szükségem,
csodabogár feleségem
megadja nékem.
Megcsiklandoz, csíp is, mar is,
van fullánkja őneki is
fájlalom.
Én vagyok a csúnya hernyó,
Ő az éjjeli pillangó
megférünk.
Pók, hangya, zsizsik, méhecske s a többiek: igazán sokszínű ez a fesztivál, kedves Sarolta! Még jó, hogy a számos megpróbáltatás után és ellenére le tudtad írni a sort végül, ami igazán optimistán hallik - megférünk... :d
VálaszTörlésMegférünk - akár az említett két állatka - de a csípések nem maradnak el.
VálaszTörlésVédekezünk és tűrünk, mert egymás nélkül még nehezebb lenne az életünk.