Tóth Sarolta: Mesebeli változásaim




Egyszer volt, máskor nem,
talán csak képzeltem.
Szárnyam volt, repültem,
felhők között, fán ültem.
Szédültem, leestem,
amikor felkeltem,
kecske lett belőlem,
mekegtem, legeltem,
gazdának tejeltem.
Kevesellte tejemet,
vásárra vitt, eladott,
kapott értem malacot.
Kutyája harapott,
moslékot nem adott.
Éhesen röfögtem,
leszúrtak, hörögtem,
sok hús lett belőlem.
Meglátott egy varázsló boszorkány,
megragadott farkamnál,
„Te legyél a madárkám!”
van részedre kalitkám.
Kitártam a szárnyamat,
repültem a fák alatt.
Véget ért a kalandom, csak mondom.


4 megjegyzés :

  1. A jó néhány átváltozás után, immár eltűnő madárformában jelzed: véget értek (e versben legalábbis) mesebeli átalakulásaid. Mindig is szerettem ezeket a módosulásaidat, kedves Sarolta. :)

    VálaszTörlés
  2. kedves Gábor!

    nagyon örülök,hogy értékeled képzelődéseimet. Állatnak vagy növénynek lenni azért jobb,mert nem kell gondolkodni - a mai körülmények elvették a kedvemet a komoly gondolatoktól.

    VálaszTörlés