hevert az úttesten.
Elgázolta egy autó,
benne részeg újságíró.
A témát felemelte egy költő,
elvitte őt témástul a mentő.
újsághír lett a baleset,
a költő híres lett.
Mindig hever téma az utcákon,
fontos, hogy egy író rátaláljon.
Jön a rendőrség és a nyomozó,
élvezi a hírt a sok olvasó.
Krimi is születhet,
kell hozzá képzelet.
Mások tragédiája érdekes,
fő, hogy nem velünk történt ez.
örömünk még nem káröröm,
talán inkább közöny.
Miért nem segítünk a témának?
Ilyen témák irritálnak.
Fontos a téma tartalma,
ami felcsigáz, hatna.
Ilyen a rablás, gyilkosság,
de nem hevernek az utcán.
Úgy látom, bár nekem is kezd sok lenni az úti balesetekből, (és jóhiszemű is vagyok,) visszatartó erőt próbálnak adni ezzel a sok (részegen) elütött emberrel. Pedig hát a figyelmetlenségtől, mely például elgondolkozásaimból adódik, nem tart vissza semmilyen előzetes tévéműsor. Akkor már tényleg jobb, ha rablásokat mutatnak napról-napra, mint ajánlod is, kedves Sarolta... @-)
VálaszTörlésJó megállapítás. Én például a reklámoktól megutálom a világot, nem adnak kedvet a vásárláshoz. Némelyiktől sikítani tudnékannyira taszító, ostoba és folyton ismétlik. Így van ez a balesetekkel és a politikai témákkal is.
VálaszTörlés