harmatos virágon megcsillan
dünnyögő dongó
átlátszó, törékeny szárnya.
Tovalibbent társa,
elcsalta halványlila mályva
büszkén ülő virágú,
lágyan ringó szára.
Dundi kis teste alatt
hajlik a kelyhe,
úgy öleli, mint erdei
manó kicsi keze.
Szívogatja nedvét,
várja szerelmét,
itathassa végre vele
édes nektár levét.
Ildi a versed tavaszi illatát szinte érzem, képeid festményt kívánnak. Nagyon szépnek látom ezt a képzelt képet.
VálaszTörlésszívvel olvastam Saci
Saci, köszönöm szépen, örülök, hogy jó érzést váltott ki belőled a valóban képzeletszülte dongóm :)
TörlésCsatlakozom Sarolta véleményéhez: szépen írtál elképzelésedről, a látványról, kedves Ildi...
VálaszTörlés(o)
Köszönöm szépen, kedves Gábor, örülök, hogy tetszett :)
Törlés