Tomor Gábor: Mit mutatna tenyerünk?

Korábbi olimpiák kísérő eseményei jutnak eszembe. Amikor a szálláshelyre érkezőket kártyájuk révén ellenőrizték, és tenyérlenyomatot is vettek tőlük. Eltérés esetén az ellenőrző készülék azonnal jelzett.

Eszembe villant, gyári használatban milyen realitása lenne egy ilyen készüléknek. Nem bonyolult eljárásra gondolok, csak arra, hogy ilyen rendszerrel elejét vehetjük felelőtlenségnek, nagyobb kárt okozó gondatlanságnak.

Milyen szép lenne, ha a leolvasó készülék jelezné a műszak kezdetén, például: Y. kolléga egyszer már nagyot hibázott, nem állította le idejében a technológiát (azaz, nem ellenőrizte kellően a berendezést), emiatt az anyag polimerizálódott, s ez a termelési program csúszásához vezetve gazdasági veszteséget okozott.

Vagy, okos gépünk fényjelekkel, sípolva tudatná: az éppen rátenyerelt Y. úr egyszer ott hagyott egy töltést, némi anyag mellé is folyt, kellemetlenséget okozva az üzem vezetőinek. Hasonlóképpen járnának a fölös készletek gazdái is, legyen szó klórfeleslegről, vagy szerződési pontatlanságról. Tehát bármiről, ami zsebbe vágó következménnyel járhatott. Ezen esetek felelősei a szóban forgó munkát egyelőre nem, vagy csak fokozott felügyelet mellett végezhetnék.

Apropó, felügyelet. Eszközünk az ellenőrzés milyenségét is minősítené. Számon tartaná s jelentené, az érintett munkahelyi vezetők mit tettek az említett esetekben. Elnézőek voltak-e, megrekedtek-e az ejnyénél, netán elbocsátásra is sor került-e idejében?

De ha meggondolom: gyári folyamatokban nem is kell tenyérleolvasó. Kiválóan megteszi a következetes, nem felejtő számonkérés, a szankciókkal betartott fegyelem.

Kép: Aba-Novák Vilmos Fürdés után