M. Fehérvári Judit: Elmondhatatlan

Két busszal utaztak a színészek, dramaturgok, rendezők, díszlet-, jelmez-és fénytervezők, színpadi munkások egy fesztivál után vissza a lakóhelyükre. Az egyiken egy színész végig taccsolta a buszt, hol elájult, hol meg halotti maszkot öltött az arcvonásaira, noha egy korty alkoholt sem fogyasztott. Azóta is boldogan éli az életét. Az előző héten a díjnyertes díszlet-és fénytervező felhívta az édesanyját. - Anya! Fáj egy kicsit a torkom! Ne aggódj, hamar túlleszek rajta! Hazatérve egyedül maradt a négyszobás családi házban, s még aznap éjjel áttörte a véragygátját a bakteriális agyhártyagyulladás. A párja, mikor néhány hónappal később túlzottan illumináltan hazatért egy kártyaparti után, leírta a gyászkötetében, hogy azt sem tudta, ilyen siralmas állapotban, hogy volt képes egyáltalán mentőt hívni. Immár feleslegesen, mert öt napnyi kóma után a párja elillant valahova nem e világba. Vajon, az agyhalottaknak van külön Mennyországa, vagy arra sem emlékeznek, hogy valaha valamikor e bolygón éltek?