Riba Ildikó: Néha...




Jó volna, ha néha meglátnál,
a sötétben hozzám bújnál, 
ha néha megsimogatnál, 
ha a hajam a szélben
összeborzolnád. 
 
Jó volna, ha néha megfognád 
hideg kezem, kezed kesztyű
helyett kesztyűm lenne,
melegével fagyomat
megolvasztanád.
 
Jó volna, ha néha könnyemet
törölnéd, arcomon jéggé
fagyott nyomát simítanád, 
kandallóban tüzet gyújtanál,
ölembe fejed hajtanád.
 

2 megjegyzés :

  1. Nagyon szép ez a leginkább dal műfajú vers! Az egyszerűsége és a képi világa elbűvölő.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, kedves Judit :) Örülök, hogy tetszett :)

      Törlés