„De ami volt, az nem jön vissza többé soha. Az idő egyirányú utca.” Megcirógatnám pedig a múltat, fényesíteném, akár gyermekkoromban a rézki... Tovább olvasom »
„De ami volt, az nem jön vissza többé soha. Az idő egyirányú utca.” Megcirógatnám pedig a múltat, fényesíteném, akár gyermekkoromban a rézki... Tovább olvasom »
véres utcákon nyomorba döntött emlék kulcsot keresel már kérges tenyereddel rozsdás lakatot nyitnál szíveden tátongó lék porba dobtad azt mo... Tovább olvasom »
Az emlékezetben a percek nem sorban állnak, hanem szétszórva hevernek, mint játék után az udvaron felejtett tárgyak. Van, amelyikből virág n... Tovább olvasom »
talpában fájdalomparázs lenge lányka pengén jár szerény élete sivár nincstelensége lelket tör napjaiban kínlódva hörög kitaszítottan nyösz... Tovább olvasom »
Az óévet elbúcsúztatták az emberek nagy csinnadrattával, tűzijátékkal, zenével, ahogyan régóta szokás. Pezsgős üvegek garmadája ürült ki eze... Tovább olvasom »
égi moraj hangján felhő roppan villám cikázik esőcsepp prizmáján fény bomlik hét színű csokor szivárvány szakad furcsa éjszán csak hold ... Tovább olvasom »
Az alföldi kisvárosra, mintha porcukrot hintettek volna! A gyerekek még ennek is nagyon örültek, bár hóembert nem lehetett belőle készíteni,... Tovább olvasom »
Kivezetés udvarunk falán húgom ájult sikolya könnyes jégcsapok Sortűz szemközt puskacső ... Tovább olvasom »
Karácsony után a házak visszaveszik a hangjukat. A díszek még maradnak, de már nem beszélnek; úgy állnak a sarkokban, mint elfelejtett monda... Tovább olvasom »
„Accidit in punto, guod non seperatur in anna.” „Azt, amiben annyi sok év nem dönt, eldöntheti egy perc.” (Latin mondás) „Ülök magam közep... Tovább olvasom »
Keményre fagyott a földút, s az őszi traktornyom, mely szinte sikátort vájt a vetés köré, megtelt esővel és hóval, mely jéggé fagyva úgy csi... Tovább olvasom »
teljességében magába fogadott majd lágyan felemelt mint lopott pillanatot nyújtott fel az ég felé (alig halhatót sóhajt) s tesz le torz tükr... Tovább olvasom »
A perceknek ilyenkor tapintásuk van. Finomak, mint a selyem, amely nem akar elszakadni, csak megmutatni, hogy volt egyszer egy pillanat, ami... Tovább olvasom »
Aztán csendesen, titokban, mint hó után a föld, felébredtünk. Szemünk bentrekedt vágyaiban izzottu... Tovább olvasom »
Előzmény: Cseresznyefavirágok novella. Az est még alig telepedett a házakra, villódzó fényeknek garmadája árulkodott arról, hogy december ... Tovább olvasom »
fuvolahang száll szelíden kék ruhás lány ül kövek padján kikötött csónak alatt víz csacsog-csobog ringató tóban édes-bús dallam -vízi tü... Tovább olvasom »