Fűzfán fütyül a madár. Azt a rézangyalát! Minek repült ez ide? Harsányan fújd a trombitát, Versenyhang üldözze, vigye! Hallgasd a c... Tovább olvasom »

Fűzfán fütyül a madár. Azt a rézangyalát! Minek repült ez ide? Harsányan fújd a trombitát, Versenyhang üldözze, vigye! Hallgasd a c... Tovább olvasom »
Rejtélyekre nyíló ablak vagy szívem, spalettarések suttogják nyikorogva hívásod, poros, zárt udvarról áradó színek: metszett mirtusz... Tovább olvasom »
A jég marta hóbuckás járdán feküdt, egészen összegömbölyödve. Már nem érezte a hideget, csak végtelennek tűnő csend vette körül. Hátát ... Tovább olvasom »
http://www.haon.hu/az-en-unnepem-2014-karacsonyi-rege/2720890 Miképpen a hópihék is magasan, az ember feje fölött születnek, olya... Tovább olvasom »
erdő mélyén vidám fenyő téli szélben hajladozva karácsonyi álmot lát csillagok füzére ezüst dísszel övezi; szerelmes égi t... Tovább olvasom »
1. Az utak, melyeken jártunk, szeretethidakat vertek bensőmben: puha mohával és szerelemmel volt kikövezve minden egy... Tovább olvasom »
A varázsló kinyújtja kezét, következik a mássá levés… Jó rég volt, hogy élni kezdtek. Vagy alig-időnyi csupán?... N... Tovább olvasom »
Az én nevem: Senki. Értékem nincs – semmi. Megalázhat bárki, aki nem akárki, valahol Valaki. Neve is van neki, de nem mondhatom ki... Tovább olvasom »
A múló évek öltöztettek vágyba, hogy újra hívj, nevess, vagy szólj reám. Én nem készültem ilyen árvaságra, mégsem értékeltelek igazán... Tovább olvasom »
...A párkányon állt árván. Féltően óvta megfakult, színes pöttyeit. Törött füle rég elveszett. Takargatni próbálta halvány repedése... Tovább olvasom »
Üres házam, szobám, vakok az ablakok, borúba burkolózott a tél-elő, csalfa játékot űzve az ősszel. Kopasz ágak hegyén lógnak ... Tovább olvasom »
Gyermekkorom háborús karácsonya, frissen fűrészelt fenyőfa illata, kevés ajándék, sok-sok szeretet, együtt éneklünk szent-énekeket. ... Tovább olvasom »
Közeledett a karácsony. Elkezdett esni a hó, először apró pelyhekben, majd egyre nagyobb, sűrűbb pihékben. Ez volt a jel, amikor alászá... Tovább olvasom »
Megjelent az új antológiánk. Friss, ropogós, ma jött ki a nyomdából. Nagyon színvonalas, gyönyörű könyv lett belőle. Valóba... Tovább olvasom »
tündöklő hópihék szégyenlős súlya hajtja bókoló fenyőág hintáját magára teríti felhő uszályát résén kandikál hajnali h... Tovább olvasom »
Mikor leszállt az éjszaka, kitárta ablakát, és kikönyökölt a párkányra. Szerette hallgatni, az elalvó természet neszeit, az apró zörren... Tovább olvasom »
Egy mocskos, poros pince sötét sarkában heverek, itt borul rám a sötétség mindennap, már időtlen idők óta. A tisztességes munkám a rémá... Tovább olvasom »
Huszonnyolc bomba hullt le az óvárosra, mind elkerülte, főpostára estek, az dőlt csak romba, és pár ház szórványosan, nem tudom, volt... Tovább olvasom »
Anyám virágokról álmodott, szívében őrizte a tavaszt. Hiába cibálta jeges szél a hóba hullt zörgő ágakat s visított be az a... Tovább olvasom »
Még javában tombolt a nyár, s a város utcái, a házak, járdák ontották a hőséget. Egész nap a folyóban, a Kőrösben lubickoltunk, de alig... Tovább olvasom »
A huszonegyedik század semmivel sem különb, mint az elmúlt húsz. Emberek is élnek ezen a földön, mindenki a maga keresztjét cipeli a... Tovább olvasom »
Napló - emlékkönyv Bordó bársonyba kötött könyv fedőlapján fekete foltok, viasszá pecsételt könny. Sárgult lapjain emlékek fé... Tovább olvasom »
Foglalkozását szenvedélyesen szerette. Már zsenge ifjúként is nagy bogárgyűjteményre tett szert, pincékben és padlásokon kutakodott utá... Tovább olvasom »
Borzalmas ez a lépcső- lihegte Karolin, kövér ujjai madárkarmokként markolták a korlátot. Nehéz kosarát maga elé ejtette, az megbillent... Tovább olvasom »
Éjfél után kísértet jár a faluban, engem megtalál, életembe beleváj. “Minek bukdácsolsz a rendszerben? Szíjat hasítanak a háta... Tovább olvasom »
Olyat írj, hogy feltámadjanak a holtak. Vagy csak írj, az az olyan még várhat. Biztatom s visszafogom lovaimat, nem ostromlok b... Tovább olvasom »
Történt egyszer, hogy három ember sétált a parkban, amikor egyszer csak meglátták, hogy egy kismajom szalad feléjük. Az első ember, a... Tovább olvasom »
Gyerekkoromban ez a nap nekem a tél kezdetét jelentette. Nagyapával és unokatestvéreimmel sorra látogattuk a temetőket, amik egymástól... Tovább olvasom »