A múló évek öltöztettek vágyba,
hogy újra hívj, nevess, vagy szólj reám.
Én nem készültem ilyen árvaságra,
mégsem értékeltelek igazán.
Hogy létezel, oly természetes volt!
Ikonná csak az évek érleltek,
mint élesztőgombák a nemes bort,
mint borostyánná ér a fa mézgája.
És sokasult, mint cseppből óceán,
fahéjas emlék, csillámló percek árja.
Most, Karácsonykor, úgy szorít a bánat,
úgy fáj a hangod, ősz fejed hiánya,
és a tudat, hogy már minden hiába,
nem boríthatlak szeretet-virágba,
- hogy nem leírható.
Drága Irénkém!
VálaszTörlésMélyen megérintett szomorú hangulatú költeményed. A magány fájdalma cseng ki belőle.
remekek a költői hasonlataid.
Szívvel és szeretettel gratulálok: Mila
Áldott karácsonyt kívánok Neked
Köszönöm szépen, drága Mila, hasonlóképpen én is boldog Ünnepeket kívánok!
TörlésMegkapóan mondat el.
VálaszTörlésJAV.
VálaszTörlésmondtad
Köszönöm, szépen, Tibor. Boldog Ünnepeket!
TörlésCsodálatos ez a versed, Irénke! Megkönnyeztem.
VálaszTörlésHa a fájdalom híven le nem írható is, de nagyon érezteted, mi az, amitől úgy összeszorul a szíved. Megrendítőek soraid, kedves Irén.
VálaszTörlés(Sajnos, alkalmas arcokat nem találtam a jelzések között; mintha nem írnának éppen elég keserűségről, mély bánatról, belenyugvó szomorúságról - és hosszan sorolhatnám tovább - a szerzők.)
Arc nélkül is értem, és köszönöm, Francis...!
Törlés