Tóth Sarola: Vers anyám emlékére



Napló - emlékkönyv

Bordó bársonyba kötött könyv
fedőlapján fekete foltok,
viasszá pecsételt könny.
Sárgult lapjain emlékek fénye,
óborrá nemesült érzések
boldog szokások,
giccsesnek mondható
álmodozások.
Száz éve már,
több is talán...
hagyatékként  hevert
limlomok között a múlt
pecsétes, ódon asztalán.
Ritka kincsre leltem benne,
mintha anyám velem lenne.
Szerelmei, ifjúsága,
örömei, boldogsága,
munkás hétköznapjai,
szenvedése, kínjai, éjszakai álmai.
Kitépett lapok helyére találok,
hova lettek, miért, halál-ok?
Sírhatnékom támad.
Anyám halálod után ezt
a gyönyörű ajándékot leltem nálad.
Az úr meghallgatta imámat,
miközben kezem emlékek után kutatott,
lelkemnek feltámadást hozott.


1 megjegyzés :

  1. Sarolta.

    Meghatóan őszinte, és szép életre hívott emlék.
    Minden él tovább ami volt, csak máshol, másként.
    gyuri

    VálaszTörlés