Józan vagyok, téged nézlek.
Mint a szivacs, úgy eláztál.
Tátongnak az üres zsebek
Holnap ismét, jaj de innál.
Tanuld már meg, balga lélek!
Ha szomjas vagy, igyál vizet.
Üres zsebbel ne rimánkodj:
„Uram, kérlek rám is gondolj!
Egy kupicával ide dobj.
Lehet kettővel, nem lesz sok.
Harmadik legyen ráadás!
Ne számoljunk, az angyalát!”
Számolhatnál pedig nagyon.
Azt sem tudod, hogy hol lakol.
Mint a szivacs, úgy eláztál.
Tátongnak az üres zsebek
Holnap ismét, jaj de innál.
Tanuld már meg, balga lélek!
Ha szomjas vagy, igyál vizet.
Üres zsebbel ne rimánkodj:
„Uram, kérlek rám is gondolj!
Egy kupicával ide dobj.
Lehet kettővel, nem lesz sok.
Harmadik legyen ráadás!
Ne számoljunk, az angyalát!”
Számolhatnál pedig nagyon.
Azt sem tudod, hogy hol lakol.
Kocsmavers:
VálaszTörlésItt e füstös félhomályban, a zsongító hangzavarban
Árnyak lengnek mindenütt,
Szavad motyog, de nem hallom,
Elnyomja a zűrzavar.
Aranysárgán csillan a fény a konyakos pohár fenekén
Közelebb hajolsz, hogy érteném, mi nyomja szívedet.
Elhagyott - súgod elhalón.
Fel a fejjel, kisöreg! – bíztatom balgán, de nem örvend igazán.
Szemébe fájdalom költözött - gyöngyszem a rög között.
Vigasztalnám, de csak hallgatok
Itt e füstös félhomályban, a zsongító hangzavarban.
Üdv: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
VálaszTörlésKöszönöm értékes verses hozzászólásod. Igen, néha bánatát alkoholba fojtja z ember, pedig nem megoldás. Én majdnem egész életemben csak négykézláb mászhattam volna.
Szeretettel üdvözöllek: Mila
Szeretettel olvastalak.
VálaszTörlésSzeretettel olvastalak.
VálaszTörlés