Tóth Sarolta: Az őrangyal



Belém bújt az ördög,
felfalta lelkemet,
lélek nélkül testem
csak hitvány hústömeg.

Halálom megváltott,
menekül az ördög,
ami jó volt bennem,
hozzád visszapörgött.

testetlenül lelkem
angyalszárnyon lebeg,
felülről vigyázza
kedvesem - léptedet.

kire angyal vigyáz,
nem éri baleset,
földi életében
míg él, - boldog lehet

Hozzád visszatérni
többé már nem tudok,
ezért leszek most már
az őrzőangyalod.


2 megjegyzés :

  1. A megváltó halál, íme, angyali lelket szült. Mily jó elgondolni: önzetlen vigyázza párja a kedves lépteit! :)

    VálaszTörlés
  2. Szép gondolatok a versben! Kicsit elhunyt anyukámat juttatja eszembe, mert amióta nem él, valahogy én is így tudok rágondolni, mint egy őrző angyal, aki figyeli minden léptemet, és ha kell, bizonyára beavatkozik majd a bajban.

    VálaszTörlés