Tóth Sarolta: Valaki





Valaki járt az ablakomnál,
valaki bekopogtatott,
valaki karjaiban tartott,
szelíden csókkal altatott.

Valaki elment messze tájra,
búcsúzás nélkül távozott,
valaki összetörte szívem,
nekem csak álmát hagyta itt.

Valakit éveken át vártam,
magáról hírt sem hallatott,
valaki távozása fáj még,
ma is, ha visszagondolok.

Valaki jár az ablakomnál,
a Halál bekopogtatott,
szelíden szólított magához,
tovább rád már nem várhatok.


4 megjegyzés :

  1. Egy szerelem, mely váratlan szakítással folytatódott, sosem szűnő bánatot hozott. Versed szomorúsága átérezhető, kedves Sarolta. ;(

    VálaszTörlés
  2. Ő volt az egyetlen, akit sohasem feledtem - az első, 15 évesen ,és disszidált 56-ban. Soha többé nem találkoztunk.Néha álmodom még róla, de már nem fáj, megöregedtem.

    VálaszTörlés
  3. Megható történet, így olvasván az "apropóját" is. A vers jól szerkesztett, nekem azonnal Kányádi Sándor Valaki jár a fák hegyén című darabját juttatta eszembe. Gratulálok! üdv.: Árpád

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem az emlék dallamot gerjesztett, ha értenék a kottához és a hangszeres zenéhez, kifejezném.
      Köszönöm a gratulációt kolléga.

      Törlés