Állok árván,
nézek némán,
előttem fekete márvány.
Hideg szél jár,
magány tépáz,
kopárrá lett a láthatár.
Mécses lángja
lassan lebeg,
hidegben szívem megremeg.
Fejfán betűk,
számok, nevek,
létem kezdte volt életük.
Emlék maradt,
hervadt rózsa,
könnyem nyelem, koszorú ölel.
Ildi. Szép, őszinte, és szomorú vers.
VálaszTörlésA megváltoztathatatlan halk éneke.
"Minden múlik, ez is elmúlt, nem örök a csoda sem." /Poe /
gyuri
Gyuri, így van, ahogy az idézett Poe írja. Mi csak hordozzuk magunkban az emlékeket amíg élünk. Mindegy, hogy kisgyermek, vagy felnőtt veszíti el a szeretett szülőket, akkor is árvák leszünk.
TörlésEgy fénykép, és számos emlék. Fakul minden, szeretnénk, ha maradéktalanul megmaradna mindaz, ami a szülőkhöz kötött. De "létem kezdte volt életük": emlékük is velünk múlik el. - Szomorúságodat megértem, kedves Ildi.
VálaszTörlésÍgy van Gábor, őrizgetjük a fakuló emlékeket, a kedves fotók nézegetésével idézhetjük fel. Persze ez sem a legjobb, mert az ember szomorúvá válik, mert vissza nem hozhatjuk azt az időt. Ezért aztán nem is szívesen nézegetek régi képeket, mert csak pityergés lesz a vége.
TörlésSzomorú versedhez szeretettel gratulálok: Mila
VálaszTörlés