Kapolyi György: Tatyana levele Anyeginhez

Kedves, jó, Anyeginem.

Én itten vagyok ebbe, dácsába, aminek szépségét maga is ismeri, ami nem is egy igazi dácsa, hanem egy nemesi udvarház. Jelenleg elég nehezen írok, mert közben Fjodor Fjodorovicsot tolom egy talicskán a rózsalugasban, mert a tökrészegeknek is szükségük van jó vidéki levegőre, mert kell a mozgás.

Csak az a baj, menet közben Fjodor Fjodorovics jobb csizmasarka folyton a küllők közé akad, és akkor mindig elesünk.

Nem tettem neki megjegyzést, mert úgysem hallaná, meg úrilány lennék, vagy mi a franc. Ahogy itten küzködök vele, hallom, a vodka lötyög a gyomrában, és a rázkódástól háborús medáliái csak úgy csilingelnek házikabátja mejjin, mert itthon is horgya őket.

Mert Fjodor Fjodorovics egy régi katonai hős személy, csak mán nem bírgya az ivást, és eldönti ez a sok fránya vodka.

Már a sok eséstől nem is tudom, melyikünk sárosabb, de ez mindig ezzel jár.

Most is a ridikülömben van az üveg, mer nekem is meg kell húznom időnként, hogy bírjam eztet a rohadt talicskatolást.

Pjotr Petrovics is gyengélkedik, mer a szekrény tetejéről a fejére esett még az este a nagy rezes szamovár - tuggya az a fényes-, és úgy tört be a feje, mint a tatárok a szentföldre.

Úgy kellett a baromgyának, minek rúgott bele Aljoskának a húgába akkorát, hogy az nekiessen a szekrénynek.

Elküldtük a kocsit az orvosért, Fedor Fedorovicsért de nem tudott jönni, mer nagyon részeg volt. Így aztán Pjotr Petrovics fejit a dadus kötötte be ecetes-pókhálós törölközővel.

Este várgyuk kártyázni Fedor Fomát, tuggya azt a pocakos-bajszos kövér birtokost, aki a múltkor Anyecska seggét akarta fogdosni, csak a részegségtől nem tudta, hol van Anyecska eleje, de úgy csal a kártyában, mint az istennyila, hogy rohadna rá a dácsája.

A kis Nágyesdával viszont nincsen soha semmi baj, reggeltől estig csak a szamovárokat pucolja, és a moszkvai bálokról beszél csak úgy magában, de elég összefüggéstelenül.

A szegény dadus is már olyan öreg, hogy menet közben elalszik, és mindennek nekimegy, ezért a homlokára kötöttünk egy bazi nagy rongycsomót, hogyha ütközik-, hát ne legyen nagyobb baj.

Iljics bácsi mostanában nincs valami jól, mert ha beiszik, mindig meg van arról győződve , hogy terhes. Csak úgy rá kell ilyenkor hagyni, bár az is lehet, hogy igaza van.

Amúgy kellemesen folyik itten az élet, és én elhatároztam, hogy dolgozni fogok. Dolgozni!

Hasznos akarok lenni, mint a dadus, aki markotányos nő volt egyszer valami krími háborúban. Tanítani akarok muzsikokat, hogy fel tudjanak emelkedni, meg szeressék a virágokat meg a könyveket, meg minden.

De most mán lassan zárom soraimat, mer Fjodor Fjodorovics kezd magához térni, és ilyenkor rókázni kezd, ő viccesen úgy szokja mondani hosszút köp, és akkor nehezen tudok majd írni.

Kedves Anyeginem! Már alig várom, hogy lássam itten a szép, és egészséges dácsánkban, most főzik az új vodkát a muzsikjaink, érdemes lesz megkóstolni.

Innen üdvözlöm magát a rózsalugasból, Fjodor Fjodorovics alól, illetve mellől, mert megint felborultunk, és most akadt bele a feje a tüskék közé, és valahogy ki kell ráncigálnom onnan. Mondtam is neki, mindig ne riszálja folyton a valagát menet közben annyit, mert baj lesz, de meg se bírta hallani.

Oxána kisbabáját délutánonként kitesszük, bölcsővel együtt a nagy platánfa alá -tudja amire Grigorij tavaly felkötötte magát-, de valamit ki kell majd találnunk, mert a gyereket mindig összeszarják a legyek. Viszont a dadus szerint ez szerencsét fog hozni neki majd. Hát én nem tudom, de mondtam Oxánának, hogy azért télire hozza be a gyereket.

Utóirat: Bocsánat a vidékies beszédért, de nem tudom használni Tolsztoj nyelvét, mer az a szájában van. A maga

                                            Tatyanaja

Murmanszki járás, Vityevszk 188O