Bátran higgy szemednek, mert tényleg mindenki halkan belelépett.
Ki ezért, ki azért, ki így, ki úgy, de belelépett.
Ilyenkor a kedvezményezett megmerevedik, döbbent zavartan körülhordozza tekintetét, vadul reméli - csupán egy rossz álomról lehet szó, vagy egy rettenetes félreértésről, pillanatokon belül megjelennek az illetékesek, kezüket tördelve mentegetőznek, nem vagyoni kártérítést ajánlanak fel, és ráadásul egy tunéziai utat.
De nem jön senki.
Csak áll a járókelők közönyében, zavarában úgy tesz mintha szándékosan lépett volna bele, mert felnőtt ember, már nehogy engedélyt kelljen kérni bárkitől is ahhoz, hogy beleléphessen, mert demokráciában ennyi alanyi joga csak van, hogy akkor és ott lépjen bele, amikor, és ahol ő akar.
A közönség úgy tesz, mint aki nem vesz észre semmit, mert ők is már beleléptek, és tudják milyen kínos ez az egész, csak egy szenilis vénasszony áll meg a látvány előtt és szatyrát letéve vihorászik, mert nem volt gyerekszobája.
Rengetegen halkan beleléptek, sokan többször is, csak letagadják, mert egy ilyen kellemetlen emlék igen zsenánt.
Volt olyan is, aki őrült zavarában túl sokáig ácsorgott tanácstalanul és belefolyt a cipőjébe, ami igazán kellemetlen élmény.
Ilyen esetekben a mezítlábasok kétségtelen előnyt élveznek.
Hallottam olyat is, hogy valaki végső elkeseredésében direkt belelépett-mert kevés nyugalmat akart magának-mert az emberek látván a történteket, azt mondták:
Hagyjuk békében szegény, éppen elég neki, hogy belelépett.
Így aztán ez olyasmi lett mint fogócskában a „Ház”, aki oda utolsó erejével eljut, azt nem lehet kergetni amíg a házban van.
Ezért gondolom azt, hogy már mindenki belelépett, ki ezért, ki azért, mert igaz a dal-a” Hofi nótája-"„Kell egy kis áramszünet, Időnként mindenkinek…”
Így aztán a keményebbje ritkábban, a puhányabbja gyakrabban, de mindkét tábor már belelépett.
Hogy miért halkan?
Mert nem illik másokat zavarni, mert modor is van a világon.
Hát nem?
Ki ezért, ki azért, ki így, ki úgy, de belelépett.
Ilyenkor a kedvezményezett megmerevedik, döbbent zavartan körülhordozza tekintetét, vadul reméli - csupán egy rossz álomról lehet szó, vagy egy rettenetes félreértésről, pillanatokon belül megjelennek az illetékesek, kezüket tördelve mentegetőznek, nem vagyoni kártérítést ajánlanak fel, és ráadásul egy tunéziai utat.
De nem jön senki.
Csak áll a járókelők közönyében, zavarában úgy tesz mintha szándékosan lépett volna bele, mert felnőtt ember, már nehogy engedélyt kelljen kérni bárkitől is ahhoz, hogy beleléphessen, mert demokráciában ennyi alanyi joga csak van, hogy akkor és ott lépjen bele, amikor, és ahol ő akar.
A közönség úgy tesz, mint aki nem vesz észre semmit, mert ők is már beleléptek, és tudják milyen kínos ez az egész, csak egy szenilis vénasszony áll meg a látvány előtt és szatyrát letéve vihorászik, mert nem volt gyerekszobája.
Rengetegen halkan beleléptek, sokan többször is, csak letagadják, mert egy ilyen kellemetlen emlék igen zsenánt.
Volt olyan is, aki őrült zavarában túl sokáig ácsorgott tanácstalanul és belefolyt a cipőjébe, ami igazán kellemetlen élmény.
Ilyen esetekben a mezítlábasok kétségtelen előnyt élveznek.
Hallottam olyat is, hogy valaki végső elkeseredésében direkt belelépett-mert kevés nyugalmat akart magának-mert az emberek látván a történteket, azt mondták:
Hagyjuk békében szegény, éppen elég neki, hogy belelépett.
Így aztán ez olyasmi lett mint fogócskában a „Ház”, aki oda utolsó erejével eljut, azt nem lehet kergetni amíg a házban van.
Ezért gondolom azt, hogy már mindenki belelépett, ki ezért, ki azért, mert igaz a dal-a” Hofi nótája-"„Kell egy kis áramszünet, Időnként mindenkinek…”
Így aztán a keményebbje ritkábban, a puhányabbja gyakrabban, de mindkét tábor már belelépett.
Hogy miért halkan?
Mert nem illik másokat zavarni, mert modor is van a világon.
Hát nem?
Kép: Kapolyi György alkotása
Hát de. Aztán az más kérdés, hogy e modor egy átfogó, össznépi zavartságot fejez ki, mintegy annak szégyenlős beismerését, tudomásulvételét, hogy mifelénk már csak így mennek a dolgok. Habár... ha jól emlékszem, az egyszeri embernek a rettentő nagy bajai után akkor lett elege, amikor fenékbe billentették... Tetszett az összefüggésekre ily módon rávilágító írásod, Gyuri! :)
VálaszTörlésKedves Gábor.
VálaszTörlés"Hogy mifelénk már csak így mennek a dolgok"
Nagyszerű összefoglalása a lényegnek.
És bizony, ha valaki igen csak nem bírja ami van, akkor jön a fenéken billentés, mint hatásos utolsó figyelmeztetés.
Hát igen.............
Köszönöm értő kommentedet.
gyuri
Kedves Gyuri,
VálaszTörlésAhogy olvastam, egyre jobban bevillantak emberek és viselkedések, az állandó mentsvárakkal és a folyamatos beszélgetésnek nevezett egyirányú közlésekkel, mert neki baja van és kutya kötelességed hallgatni, sajnálni, elismerni ő meg csak mondja :) Inspiráló írásod igazán tetszett :)
Kedves Noémi.
TörlésÖrülök, hogy írásom tetszett.
Igen, az emberek képmutató őszintétlensége, az egeket veri.
Mert valójában, mindenkit, a saját problémái érdekelnek.
A többi duma...
Köszönöm a véleményedet.
gyuri
Nagyszerű lett ez a gondolatmeneted is!
VálaszTörlésSzeretettel gratulálok: Mila
Kedves Mila.
TörlésÖrülök a véleményednek, köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel.
gyuri
Tetszett az írásod, kedves Gyuri. Így van bizony mifelênk, a nagy képmutatás, Hajnalka
VálaszTörlésKedves Hajnalka.
VálaszTörlésKépmutatásból, tényleg nincs hiány. Mindenki több, és különbnek akar látszani másoknál, és igen kevés ember az, aki mögött van is valami.
Mert az, nem érzi fontosnak önnön talmi csillogtatását.
Köszönöm, hogy meglátogattál.
gyuri
Ez a világ már csak ilyen. Mindenki belelép, ki hangosan, ki csendben mondja a magáét, a többség mosolyog, mintha mi se történt volna.
VálaszTörlésIgen, mindenki belép valamibe, akár... Ha nincs benne nyavalyog, ha benne van nyavalyog, és néznek, mint akik vackorba haraptak, és várják, hogy valaki megoldja helyette a baját. Elgondolkodtató írás, tetszik. :)
VálaszTörlés