Óév nyitott ablakán bekukkant az új év, huncutul rád kacsint. Vidáman, szépet ígér. Varázslatot, csupa csodát, szelídíti életed vi... Tovább olvasom »

Óév nyitott ablakán bekukkant az új év, huncutul rád kacsint. Vidáman, szépet ígér. Varázslatot, csupa csodát, szelídíti életed vi... Tovább olvasom »
A táj nem tudott valódi fehér ruhát hóból ölteni, de azért a zúzmara is megtette, igazán szemet gyönyörködtető látványt nyújtottak a ... Tovább olvasom »
Lelkemben versek daloltak, boldog énekes madarak, szárnyra keltek, felrepültek, az életben gyönyörködtek. Jaj, az évek egyre fogytak... Tovább olvasom »
Amerre cask fordulok akivel csak beszélek, mindenki jobban tudja mi a jó nekem. Orvos mondja: Napi seta kötelező! Nem emelhet nehe... Tovább olvasom »
tündöklő napsugárban redőny rése közt porszem táncol magány szendereg csókodtól csitul pergő könnyem beszéd bicsaklik alszik a s... Tovább olvasom »
Tények feltárása nem uszítás. Nyomorunk gerjeszti a lázadást. Akinek tele a zsebe, nem törődik vele. Korgó gyomor morog, hajlékta... Tovább olvasom »
Követői értették. Halálát megszenvedték. Ki volt, mi volt? Rokon: áldott civil lény. ... Tovább olvasom »
Nyúlanyó idegesen járkált az aprónép között. Most is türelmes volt a kicsikkel, szívesen játszott velük, de a gondolatai máshol járta... Tovább olvasom »
karácsonycsillag pisla fényében nyomor vacog rongyosan szánalom serken a fagyban foszlós kalács illata kúszik meleg álomból por... Tovább olvasom »
Hosszú sorban rászorulók; kapnak kosztot s haladékot, kis időt. Már csak némi varázslat: elvész a sor, s vele ők.... Tovább olvasom »
Szorongó emberek áradó erőszaktól rettegnek. Védekezésre nincs elég erő, a föld óriás temető. Eltűnt a bizalom, mert az ellenség ar... Tovább olvasom »
Játszma veletek. Csatázós érdemek. Hogyan volt minden? Mi ez a jelen? Szúrás, visszavágsz – ... Tovább olvasom »
Amiről nem szabad beszélni, arról hallgatni kell. Akit nem szabad szeretni, azt kerülni kell. Amit nem szabad megtenni, azt feledni... Tovább olvasom »
Ábrándok foszlánya között, készenlétben, zsinórra függesztett, akarattalan báb komédiásra vár. Hazug mosoly festett könnye arcár... Tovább olvasom »
Gyermekként még hittem a mesékben. Egyszer volt, hol nem volt történetek Csodás világában éltem. Különös kalandok átélője, Varázslat... Tovább olvasom »
Hej, azok a régi szép idők! – sóhajtanak fel nem kevesen, nem ritkán, ha éppen feledni kívánják kedvetlenségüket. – Akármilyen rossz ... Tovább olvasom »
A legszebb vagy a legvészesebb, egy megbúvó nagyon kedves, netán egy kínos érzelem? ... Tovább olvasom »
A vadász mulatság kezdett a végéhez közeledni. A kocsisok befogtak, de a lovakat egyelőre még letakarták a pokróccal, nem lehetett el... Tovább olvasom »
A férfi úgy határozott, hogy sétál egyet a hirtelen jött jóidőben. Végre kimozdulhatott a lakás fogságából, beolajozhatta berozsdásod... Tovább olvasom »
Szól a száj és száll a dal, dúdoló dalnokom hallgatom a hangod. Lép a láb és hív a szív, álmodom az arcod, csókcsatánk a sarcod. ... Tovább olvasom »
A Szirom utca, unalmas, csendes egyhangúságában olyan észrevétlen maradt, hogy az idő hozta változásoknak elkerülte figyelmét. Észrev... Tovább olvasom »
Hirtelen jött társulás. Kezdettől jelenetek, felcsapó viták. Észrevétlen kamaszbáj. ... Tovább olvasom »
A szarka csacska, cserregő mesemadár, a meséből agyamba szállt. Nyelvtörő mondókát gyakoroltam rajta, „nem minden fajta szarka tarka,... Tovább olvasom »
A nap már lehaladott, és a nappali hőség szinte mínusz fokig csökkent, a vadászmester visszahívta a vadászokat, s azok lassan gyüleke... Tovább olvasom »